hogy valahol otthon legyünk benne

Nem mindegy. Ebben, ugye, egyet tudunk érteni. Én legalábbis maximálisan egyetértek, és ahogy az idő telik, egyre inkább. Az is valami. Magammal egyetérteni. És bár mennyi, de mennyi vetülete van a dolognak (sorolom is rögvest, ami megjárja a fejemet), mégis-mégis minden szálon elfuttatott gondolataim (ugyan)arra a magasztos következtetésre jutnak: nem mindegy. Bővebben…

Reklámok

Köszönöm nektek, férfiak az életemből…

…hogy. Itt következhet (-ne) egy szép, szívbemarkoló, kellően nyálas felsorolás. Arról, hogy. Azzal zárulhat (-na), hogy de tényleg.

Tényleg.

De.

Nem mellesleg, le vagytok szarva.

…csak kérdem

Hol vannak azok a nők, akiket éppen csalnak? [Nem úgy, hogy a póráz (másik) végéről. Hanem, hogy a férfiban.]

Miért [vannak (csak)] ott?

Nekik [ez (így)] jó?

[(Miért?)!]

{[(Nincs több kérdésem.)]}

játékszabályokról

Ültünk ma egy hangulatos utca hangulatos teraszán, sütött a nap, és én megvilágosodtam. (Így könnyű.) Azon elmélkedek, hogy hányadán is állunk a játékszabályokkal. Hogy kinek mi baja velük. Mert ama hangulatos utca hangulatos teraszán a cseppet sem hangulatos beszélgetés során létem napsugaras egére felhő vetült. Az a kérésem, hogy ezentúl, tekintettel a későbbi hangulatos utcák hangulatos teraszain eltöltött és -költött közös időkre és teákra-kávékra, fektessünk le játékszabályokat, elutasíttatott. Mondván, nincs rájuk szükség. (Így könnyű.) Mert mi nem olyanok vagyunk, közös ügyünk, közös terünk sem olyan. És ne is legyen. Van ez az istenadta napsütötte idill, felhő egy szál se. Mit idill? Nir-vá-na! Mi felnőttek vagyunk. A mi életterünk nem játszótér. Ergo, játékszabályok sincsenek, mert minek. Bővebben…

az élet napos oldala

Tudjátok mi a magasztos abban, ha az embert úgy istenigazából seggberúgják?

Az ív, amit röptében leír.

Olyan nagyívű.

Nagy.

Ívű.

A valahová tartozás csapdája

Az este kiléptem egyet a világba. Kocsmázni. Régóta tervben volt, hogy egynémelyekkel megiszunk valamikor valahol valamit. Ugyanakkor közbeékelődött egy reménytelen randi is. Nem dráma, csak nem akartam a fickót hazavinni, hiába jött volna. Ez van. Tiszta sor. Pedig hát szegény… S szegény többiek is. Rajtam kívül – mindenki roppantul sajnálta, hogy a helyzet végül nem lett helyzet. Rajtam kívül – mindenki hoppon maradt. Azt a közönség márpedig nem szokta szeretni. Kezébe is vette nyomban az ügyet, és próbált kihozni belőle(m) akkor legalább valamit. Kérdezni: miért nem lett ebből semmi? Hát hiszen látszott az emberen, hogy odavan. Hogy ő akarná. Pedig milyen érdekes figura, távoli ország fia. Hát nem vagyok kíváncsi? Nem találom vonzónak? Hát hiszen jól néz ki. Netalán félek? Mitől félek? Nem sajnálom a mulasztást? S a fickót sem? Ha nem az ilyenre, akkor a milyenre bukok? Hát nem lett volna jó, ha mégis, hogy aztán lehessen róla beszélni/rá emlékezni? Nem lenne jó elutazni abba a távoli országba? Nem gondolok a jövőre? Miért nem élek a jelennek? Bővebben…

költők után szabadon

fölöttem a dél keresztje

bennem a létra