Mogwai: Take me somewhere nice

Üvegbúra. Vákuum. Ken Wong: Mistaken identity, Az illusztráció. Bizonyára látható vagyok, de nincs hozzám bejárat. Kilátok, de nincs kijárás. Nem látok kijáratot. Szélcsend. Magzatpóz. Megint nincs gravitáció. Úgy megyek hazafelé, hogy a kőkockákra koncentrálok a lábam alatt. Jó gyalogolni. Jó lenne addig hallgatni, míg moha lepi be a hangszálaimat. Nem jó nekem. Nem is rossz. Csak fel vagyok függesztve. Megállt bennem az idő, a világ. Nem történik semmi körülöttem. Bennem történik a Semmi. Buborékban vagyok. Körülötte(m) bizonyára zajlik az Univerzum. (Vagy bár valami.)

haragszom

Haragszom a töködre, felmászott a kukoricaföldemre.

Bővebben…

A csalódás anatómiája

Úristen, ezt nem lehet megszokni. A keserűséget, a fájdalmat, a döbbenetet. A csalódást, bármilyen természetű legyen is az. Bármiben, bárkiben, beleértve magamat is. Nekem legalábbis nem megy. Mond(hat)ják az okosok, a brittudósok, az ezoterikusok, a sámánok, a barátok, és mantrázhatom magam magamnak is, hogy lehet rá készülni, rajta dolgozni, gyúrni rá, de nem megy, mit mit csináljak, ha nem megy. Ha lehetne se tanulok a magam hibáiból. Bővebben…

szemkontaktus

Nem tudott szemkontaktust teremteni. Tán soha nem is tudott. Vagy csak elfelejtette, elvesztette a rá való képességet útközben, valahol. De csak mostanában vette észre, hogy ez neki nem megy. Leginkább olyankor vette ezt észre, amikor mégis beletévedt a tekintete egy idegenébe, vagy egy ismerősébe. És ő elkapta a tekintetét, kiszállt a játékból, még mielőtt elkezdődött volna. Lesütötte a szemét, elővette a telefonját és sürgősen megnézett rajta valamit (semmit), vagy úgy tett, mintha észrevett volna valamit az utca túloldalán, az ég alján vagy a lámpaoszlop oldalán, feltétlenül egy másik irányban, mint ahol a másik tekintet utat vágott (volna) magának. Voltak azért kivételek. Például egyszer, egy fesztiválon, az arcát két tenyerében tartva, az asztalra könyökölve, hosszasan belenézett egy meleg, barna szempárba. Szemben ült vele, és nézte. Részeg volt. Ő is. És menekült. Egy másik tekintet elől, amelybe pár pillanattal azelőtt futott bele, amely élesen fájó emlékeket ébresztett benne. Ahhoz képest az a meleg, barna szempár volt a kikötő, még ha nem is látott benne semmit. Utólag jött rá, hogy nem is láthatott benne semmit, mert a lényeg az ő térfelén pangott, elakadt. De így is emlékezetes maradt. Folytatása is lett, sok kedves-bolondos összevillanás férfi és nő között. Nézett még máskor is a szemébe, de sohasem úgy. Ha (éppen) szerette, azért nem. Ha (éppen) nem szerette, azért nem. Az az akkori, az kivétel volt.

Bővebben…

nagy szavak

Amolyan varázsszavak. Számomra, legalábbis. Átlendítettek nehézségeken, legalább már egyszer. Mondom vagy mondták nekem. Van mögöttük egy történet mindig, de az bennük a szép, hogy az egyszeri, alkalmi voltukon túlmutatnak, velem maradtak, élni tudok velük.

Bővebben…