Vekerdy Tamás halálára

Ha igazán nagyra akarsz nőni, hallgasd meg, mit mondanak a gyermekek. Ne légy (már annyira) felnőtt, mert kicsi maradsz.

Mit vinnék magammal a túlvilágra

Most abba ne menjünk bele, hogy van-e túlvilág. És abba sem, hogy odajutok-e. Meg még abba se, hogy vihetek-e oda magammal bármit is. Csak hát annyira bele vagyok ragadva a saját tyúkszaros kis életembe, hogy az nekem premissza. Ebből tudok kiindulni, és amit ezen túlra elképzelek, az is csak ennek képére faragható. Ezért kérlek, legyetek most partnerek ebben, és tegyük fel együtt, hogy amennyiben van túlvilág, és én oda eljutok, vihetek magammal valamit. Tegyük fel azt is, hogy egyetlenegy valamit vihetek magammal. A magam életéből választhatnék valamit, bármit, (nyilván, hát honnan máshonnan választhatnék?) és azt megtarthatnám az örökkévalóságig, odaát. Játszhanánk azt, hogy lehet tippelni. De nem fogjuk. Magamból indulnék ki, és abból is fogok. Honnan is tudnátok tippelni, és úgyse találnátok el. Tegyünk még hozzá annyit, játékszabályként, hogy el kell tudnom vinni egyszeri elmenésem alkalmából, a két kezemmel, egyszerre. Ezt már csak kekeckedésből azért adom meg paraméterként, hogy ha netalán ti is kedvet kapnátok eljátszani a gondolattal, a saját pakkotokat illetően, akkor nektek (se) legyen könnyebb. Bővebben…

Mennyit bírsz?

Sötét, nehéz, majdnem szuicid gondolatok merültek fel bennem mostanság. Biztosan van rájuk magyarázat, de én nem találom. Talán nem is keresem. Helyette képeket pörgetek. És zenét hallgatok. Arról, hogy mi minden elmúlik, begyógyul. Arról, hogy mi mindent ki lehet bírni. Úgy is, hogy nem értjük, mivégre vagyunk (5:25-től).

Bővebben…

énképzavar

Ülök egy születésnapi összejövetelen, nem ismerek senkit. Jóformán az ünnepeltet sem. Azt hittem, valami cél, összefüggés vezérelt ide. Én balga! Most itt ülök, nem ismerek senkit, jóformán az ünnepeltet sem, és azt érzem, ez valami vicc. Tévedés, legjobb esetben is. Szerencsétlen véletlen. Valaminek a mellékterméke. Várom azt a rezonábilis pillanatot, amikor leléphetek. Vissza, a saját életembe. De aztán maradok még egy keveset, mert a saját életemről is azt érzem, az valami vicc. Tévedés, legjobb esetben is. Szerencsétlen véletlen. Valaminek a mellékterméke. Én balga! Aki azt hittem, valami cél, valami összefüggés vezérelt oda. Így hát várom azt a rezonábilis pillanatot, amikor leléphetek.

Jeff Buckley: Hallelujah

Ezt a feldolgozást, pont ezt. Hallgatom most és mindörökké. Ámen.

Annyi minden miatt! Ennek a dalnak az életemben már története van. És én azt most elmondom. Vigyázat, töredékes! Bővebben…

Egy jó érett görögdinnye

Ha megvágod, hasad. Csak éppen nem tudható, hol, merre és meddig. Belül finom, leves, édes, szereted, jó esetben. Szó se róla, megvágod, míg (még) remélsz. Majd hasad. Mint a lélek. Bővebben…