Ne légy már olyan rohadt udvarias!

Adott egy születésnap. És egy üzenet: Megkésve, de Boldog Születésnapot!

Mondom, mi a baj vele. Szavanként. Korrekt és követhető. Szövegértelmezés. Szigorúan. A felszínen. Mélyebbre nem merészkedem. Hiába no, tériszonyom van. Egyáltalán: iszonyom van. Van az a távolság ember és ember között, ahol az udvariasság pont jó. És van (volt) az a közelség, ahol az udvariasság pont nem. Pont az nem.

  1. Megkésve. Nem is kicsit. És nem a születésnaphoz képest. Ó, nem! Ennyire szigorú azért nem vagyok. Pedig szóltam. Még időben. Mondtam. Érveltem, kértem. Szépen és kevésbé szépen. De akkor nem. Ó, nem! Azértsem. Csakazértsem. (Nem lehet tovább ragozni.) Hiába no, az idő már csak ilyen. Néha kifutunk belőle. Ez most ilyen. Hagytad. Pedig tud(hat)tad. Mert mondtam. Érveltem, stb. Ez olyan, mintha most, a 34. születésnapomra kaptam volna egy csillámpónit. Amire egyébként 3-4 évesen nagyon vágytam. (Egyébként nem. De tegyük fel.) És van az a nézőpont, ahonnan szép is. (Egyébként nem. De tegyük fel.) (Mit nem tesz egy kötőjel! Fontosak a részletek. Nekem, legalábbis. Egyrészt. Lehet, sőt biztos, hogy nem a legügyesebb hasonlat, de alább csattanni fog. Másrészt.) Pedig nem volt hú de nagy titok, mennyire vágytam rá. És vártam is rá. (Ez itt már nem a csillámpóni. Csak szólok.) Hát megkaptam. Most mit nyígok, nemigaz? Nem, nem nyígok. Elintéztem egy (na jó, két) vállrándítással. Még rosszabb. Van ott valahol egy kéreg. Var lett oda. Kemény, érzéketlen. Aztán meg nyoma marad. De azért adott a gesztus. Udvarias. Ha megkésve is, de nehogy már sehogyse. Kifejlett, ivarérett hímpéldány (majdhogynem felnőtt férfit mondtam) ilyet nem tesz. Hogy simán nem. De. Udvariasságból. Jólneveltségből. Illik. Valahogy. Félszájjal, fél szívvel. (Féllel, ha.) Csuklómozdulatból. Annyira, hogy majdnem csuklóból, majdnem illedelmesen jött a válasz: köszönöm. Aztán kevésbé udvariasan, de teli szájjal, teljes szívvel olyat gondoltam, hogy olyat fejlett, ivarérett példánynak (méltóságára adó nőnek, hogy fusson a dzsenderszál is), nem illik mondania. Gondolnia sem. Hja, a korrektség jegyében itt sem emlegetek felnőttet. Udvariasságból, nemdebár… Baszd meg a csillámpónit!
  2. De. A mondat, ami det tartalmaz, az súlyosan károsítja testi és lelki épségemet. Vértolulást okoz. Viszont lélekszorulást. Van neki kellemetlen mellékhatása. Mellékzöngéje. Apróbetűs rész követi. Amivel az a baj, hogy ott a lényeg. Öregszem és romlik a látásom. Nem tudom elolvasni. Egyrészt. Nem akarom elolvasni. Másrészt. Ne kelljen már annyira bogarászni egy kis lényegért…
  3. Boldog. Kicsi bé. Valamiért nekem most a Boldogtalanság ugrik be. Így, nagy bével. (Szerencsére múlt időben.)
  4. Születésnapot. Kicsi esz. Lehet, hogy úgy szoktuk (meg). De így helyes.

Ne légy már olyan rohadt udvarias!” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s