Most akkor hál’istennek?

Édesjóistenem, micsoda élete lehet(ett) annak, akiről – ha elmegy negyvenkilenc évesen -, azt mondjuk, jobb így. Mindenkinek jobb. És mindenki ezt mondja. Ő meg fogja magát, elmegy, és jól nem mond semmit. Hogy mondjuk milyen élete lett. De talán úgy is kell nekünk, mert hogy jövünk mi ahhoz, hogy most tudjunk róla bármit is, amikor már nem tudhatunk.