Egy nőnek el kell tudnia adni magát

Szeretem, ha megdőlnek elképzeléseim. Szeretek vitába szállni sokszor sokat hangoztatott mondatokkal. Mint ezzel a kijelentéssel, a címben. Több szájból hallottam. Pontosabban, alapvetően kétféle szájból hallottam. Olyanéból, akinek bizonyítéka van arra, hogy ez így van. Ő maga a bizonyíték. Küldetést teljesített, bizonyos szempontok szerint sikeresen. Elkelt, párkapcsolatban él, családot alapítottak vele. Ez neki fontos volt. Szerep, amit a társadalom, a hagyomány ráosztott, és ő a felkérést elfogadta. Nem gondolta túl a dolgot. Elvi szinten. Ha menni kell, hát menni kell. És akkor párt választott. Vagy (sok)mindent elkövetett azért, hogy párnak válasszák. Határidős meló, a cél az oltár. Vagy valami hasonló. Ami legalábbis annyit ér, azaz garanciát kínál. Garanciát arra, hogy ezt az egész hóbelevancot, ami eddig elvezetett, nem kell még egyszer elölről kezdeni. [Azért néha mégis, olyankor nem örül, de kezdi újra a kályhától, ő onnan tudja, úgy tanulta, és egyszer már bevált. (Nem vált be.)] Gyerek nélkül, megálmodott forgatókönyv szerint (ízlések és pofonok), de ha nem megy elölről, próbáljuk meg hátulról is. Manapság nem akkora szégyen, ha az oltár felé vezető út „becsúszott” gyerek(ek)kel van kikövezve. A cél szentesíti az eszközt, és lám, ő célba ért. Hogy milyen áron, ki oldalán, kicsodaként, és mi van mindezek után, azt a lakodalom napján mindenképpen, de többnyire holtomiglan-holtodiglan (a statisztika szerint az esetek sokaságában értsd: válásig) jótékony (faszt jótékony, álszent!) hallgatás, félrenézés, legfeljebb zártkörű közös panaszkodás övezi. Hogy neked se, nekem se, így van ez, mi is, a férfiak már csak ilyenek, bezzeg nagyanyáink idejében, manapság sajnos, de legalább, mi nők. Blábláblá. Szóval tőlük nem veszem be. Pedig hiszek nekik. Attól hiteles, hogy ők tényleg el tudták adni magukat, bejött a projekt, és nem csak mondják, ők konszolidáltak. Előbb-utóbb meg szokott ám látszani rajtuk, hogy boldogtalanok. Is. És ilyenkor se mondom, hogy lám, a projekt mégse jött be. Mert az bejött. Az, csak az jött be. A projekt.

Valamint olyanok szájából is hallani szoktam, akik mindennek az ellenkezője szerint élnek, vagy ezzel párhuzamosan, és többnyire pont/éppen tagadják, hogy ez így lenne. Vagyis, ezzel magyarázzák a sikertelenségüket. Ezzel takaróznak, maguk elől is. Hogy hát igen, bezzeg mások, akik el tudják magukat adni. Kárörvendő kunc-kunc (sajnálattal álcázva), ha éppen amazok éppen emezeknek panaszkodnak. Ez számukra pozitív megerősítés. Hogy lám, de jó, hogy én mégsem. És én már nem is. Sose tudnám, sose akarnám. Egyébként, frászt nem. Tudná, akarná, ha vinnék. De nem. Aztán vannak, akik tényleg nem. “Szingliben” nyomják. És élvezik, vagy legalábbis feltalálják magukat. Van egy csomó kisebb-nagyobb céljuk és megvalósításuk, párválasztáson innen és túl. Végzik a dolgukat, nem, vagy alig törődnek azzal, hogy erről mások mit gondolnak: a nők, akik elkeltek, és a férfiak, akik velük nem játszanak, valamint az idősebb generáció, aki aggódik, sürget, kérdez (mégis mi mást csinálna?). Ezekre megtanult legyinteni, de többnyire nincs is ideje meghallani, annyira (jól) elfoglalja magát. Magányos órái neki is vannak, de valahogy (ki ahogy) túléli, az élet megy tovább. Mégis mi mást csinálna?

Teljesen olyan, mintha rend lenne (a lelke mindennek). Vannak ők, a nők, akik el akarták és tudták adni magukat, és vagyunk mi, akik nem, és nem is akarjuk. A határ persze átjárható, vannak átpártolók, átkacsintók, átkívánkozók, szerepcserék, árnyalatok, de nagyvonalakban azért rend van. Rendet lehet vágni e mentén a nők között. Vannak ilyenek, és vannak olyanok. Na ez az, ami nálam húzgálja a vészcsengőt. Nem hiszem, nem látom, hogy a világ így működne. Nem tudom elfogadni legjobb tájékozódódási pontként a felosztást mi/ők-re. Az emberi élet ennél sokszínűbb és –rétűbb, léteznek egyedi megoldások és utak, létező irányvonalakon innen és túl az egyetlen működő és píszí felosztást annyi felé látom, ahányan vagyunk széles e világon. Az élet tengerén milliárdnyi pici sziget (pontosan ennyi: www.worldometers.info, döbbenet!), ebből kapcsolódási felület annyi, amennyi, és melyik milyen, de erről inkább ennyit, közhelybe torkollok. (Már késő, megvolt.) De nem, na! Mégse lehet ilyen egyszerű. Ehhez a mondathoz sem csak kétféle irányból lehet közelíteni: igaz(olni) vagy hamis(ként kirekeszteni). Született útkereső lennék, nosza, vágjunk neki harmadik irányból.

Vissza az eredeti kijelentéshez. Miszerint egy nőnek el kell tudni adnia magát. Minap, szinte a semmiből jutott eszembe. Vagy olvastam valamit, ahogy esténként szoktam, és onnan eredt. Vagy néztem ki a fejemből a fürdőkádban, és gondolat gondolatot követett. Vagy valami ilyesmi. Az a lényeg, hogy elgondolkodtam rajta. Arra a következtetésére jutottam, hogy voltaképpen ez a mondat nem azért bassza a csőrömet (amikor és ha egyáltalán), mert annyira ellenkezik az elveimmel, hanem mert annyira igaz. Csak nem úgy, ahogy eddig gondoltam. Erre aztán bólintanom kellett egy jóízűt. Tudtam én, hogy lennie kell itt még útnak, valahol.

Tehát igaz. És ami igaz, az sok esetben bassza a csőrünket. Nos, nekem ez nagyon. Amikor és ha. Mert hogyhogy egy nőnek el kell tudnia adni magát? Hogyhogy eladnia? Hogyhogy kell? Hogyhogy magát? Miért a nőnek? Miért kell tudnia? Ugye értitek? Ezek olyan csúnya dolgok. Lásd fennebb. Amennyiben olyan terminológiai/elvi kontextusban próbáljuk értelmezni, amelyben eddig tettem. Lásd fennebb. Olyan megfogalmazások mentén és között, mint: áruba bocsátja magát, árulja magát (árulóvá lesz), muszáj neki, nincs más választása, (f)el kell adnia magát, vásárra viszi a bőrét. Nem azt mondom, hogy ilyen nincs. Jaj, de mennyi van, lásd fennebb. Nem is azt mondom, hogy ez rossz. (Rossz.) Hanem azt mondom, hogy én ezzel soha nem tudtam azonosulni. Most sem tudok. Nem is fogok (tudni). Nem is akarok (tudni). Egyedülálló nő vagyok, ahol az egyedülálló az önálló szinonimája, és ez erős összefüggést mutat mindazzal, ahogyan bizonyos kompromisszumokat nem (és nem, és nem) kötöttem meg. Amiket meg ideig-óráig megkötöttem, azt inkább felszámoltam, mint bogoztam ékes makraméba, ha már bomlottak. Összességében véve (rosszabb napjaimat, és a kisebb, lábon kihordott önsajnálati rohamaimat leszámítva) minden meg nem kötött kompromisszumomhoz, felszámolt kapcsolathoz azóta is és folyamatosan ragaszkodom, mert az ár, amit fizetni kell, szerintem és számomra megfizethetetlen: önmagam. Nem adom el magam, és kész. Ez legyen mindenki számára világos, legfőképpen magam számára, rosszabb napjaimon és a kisebb, lábon kihordott önsajnálati rohamaimban.

Nos, nézzük máshonnan ezt a kijelentést, ha már ilyen szépen elindultunk egyfelé. Ízlelgessük. Leírom még egyszer. Egy nőnek igenis el kell tudnia adni magát. Na még egyszer. Egy nőnek, igenis, el tudnia adni magát. Tegyük máshová a hangsúlyt. Egy nőnek, igenis, el kell tudnia adni magát. Magát. Aha. Azaz. Egy nőnek, igenis, ismernie kell magát. Tudnia kell, mi az, amit elad. Ha el akarja adni. Amennyiben úgy érzi, adható. Tudnia kell mennyit ér, mettől meddig tart, hol és mennyi alkudható. És kinek való. Hogy akinek nem, arra ne tukmálja magát. Nem lehet tukmálás kérdése ez az egész. Kinek ne meredne égnek a haja a lerázhatatlan eladótól? Fárasztó, terhes, nyűg. Ki ne akarná lerázni? És kinek ne lenne rossz, ha lerázzák? Jobb tudni, mint megijedni. Lehet ám időt, energiát fektetni piackutatásba és marketingbe, csak azt le kell aztán vonni a nyereségből. Nem ér csodálkozni, ha nem tetszik, amit a mérleg mutat, aztán. Minőséget kínálni, elérhető áron. Előbbiből nem engedni, utóbbira nem licitálni. Nem feledni, hogy a pult mindkét oldalán emberek állnak. Jelentse ez azt, hogy odaát is érző lélek áll, annak minden gyönyörével és nyomorával, de azt is, hogy odaát is kettőből van valakinek a segge, és nem abból süt a nap. És az a valaki az esetek többségében férfi. Ami sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint hogy az illető ember másként működik, másként gondolkodik, vagy csak másként szocializálódott. Nem átallni profin csinálni a tranzakciót. Nem megbotránkozni a terminológián. Miért ne lehetne gazdasági terminusokban beszélni? Mert párkapcsolatról, szerelemről van szó? Naés? (Kedvenc kérdésem.) A tiszta beszéd, korrekt kommunikáció, ha éles is, a tartalmas emberi kapcsolatnak csak javára válhat. Ha ezen valaki vagy valami elbukik, jól teszi. Vesszen a férgese. (Persze, fájjon is, az is rendjén van.) Merni jó kereskedő lenni. Abban az értelemben, hogy… pont, ezen nincs mit ragozni. A jó kereskedő ugyanis az én olvasatomban pontosan tudja, mit kínál, mennyiért. Tájékozott. Igen, a piac dolgában is, de ami ennél is fontosabb: saját területen. Egyszer szinte lett egy blogbejegyzés, Tudom, kit keresek címmel. Így kezdődött (volna): azt a férfit, aki… Így. És így végződött volna: azt a nőt, aki… én vagyok. A kettő közé nem írtam semmit, mert egyrészt nem kell közé semmi, másrészt el voltam foglalva azzal, hogy élek. Pedig lehetett volna egy szép felsorolás, mondjuk. Hogy én milyen férfit keresek. Aztán a szembejövő férfiaknak jól kezükbe lehetne nyomni, olvassák el, ismerjenek magukra, és ha legalább 80%-ban megfelelnek a leírásnak, menjünk el kávézni, a többi tárgyalás kérdése. Romantika, naplemente, révbeérés, hejehuja vigalom. Vagy időnként, rosszabb napokon, exeken merengve elő lehetne venni, elolvasni, majd jól megállapítani (újra és újra), hogy lám, nem volt meg a 80%. És na ugye, hogy ugye. Mégis elmentem velük kávézni. Hát ezért is nem született meg az a lista, többek között. Meg azért sem, mert a másik listát sem akartam megírni, amely arról szólt volna, ki vagyok én, melyek a paramétereim, amelyek mentén ilyen és ilyen férfiak tehetnek boldoggá és amelyeket én is boldoggá tehetek. Hejehuja vigalom. Pedig nincs ezzel a listával akkora baj, többet használhat, mint árthat. Csak éppen megírni nem kell. Mert olyan lenne, mint ha napbarnított bőrre vágyva kiolvasnánk a téma szakirodalmát, kidolgoznánk egy személyre szabott szabályrendszert, még diagramot is készítenénk, majd belefutnánk a télbe fehéren, mint a túró. Túró! Ki kell feküdni, ha éget, megfordulni, ha kell, borogatni, ha hámlik, úgy járni, így-úgy lebarnulni. Ismétlem, ha ez egyáltalán cél. És nem magazinból való. A cél, úgy értem. És nem is pasifogó praktika. Azaz semminek sem eszköze.

Hjaj, az eszközség. Ez is olyan nemszeretem dolog. Pedig mennyi minden múlhat a megfelelő eszközhasználaton! A cél, például. Csak hát az is milyen? Ál(ságos) tud lenni. Hiába tűzik ki biztos kézzel. Ahhoz, hogy ne lőjön vissza, kell hozzá kellő mennyiségű (ön)kritika. Is. Minden cél potenciális csapda. Utólag derül ki, örökké. És akkor nem mindegy, mi ment rá. Vigyázz, mit kívánsz! A szerelmes (szerelemre éhes) nő veszélyes. Önmagára, első sorban. Hihetetlen, mennyi mindenre képes, mire rájön, hogy a célherceg lova többet ér. Eszköztára határtalan, maga fáradhatatlan, és kreatív. És nem, és nem, és nem látja be (egyáltalán, nem látja), hogy ennyi energiával, befektetéssel akár boldog is lehetne. Vagy megelégedett, legalábbis. Vagy nyugodtabb, gazdagabb, akármilyenebb. Amire vágyik. De nem, nem, és nem vágyik másra, mert elvakította a szerelem. Ami aztán vagy tényleg az, vagy nem is. Utólag derül ki, örökké. Ez tényleg szerelem. És ha ez így (vagy úgy) van, akkor sincs semmi, ha megtorpanás követi. Magába szállás. Hogy ez most mi (a fasz) volt? Megvárva, míg kihűl az agy, visszaáll a normál vér- és világkeringés. Megvárva, míg kiderül, mi a normál vér- és világkeringés. Mert lehet az ember bármennyire nonkonformista, azt kiderítenie, hogy neki mi a normál alapbeállítása, ha nem is kötelessége, de lagalábbis hasznára válik. Ahhoz képest vágni rendet. Aztán nevetni (sírni) azon, hogy a csinos (sportos) ruha, a barna (fehér) bőr, a felöltött lazaság (komolyság), az elkezdett (abbahagyott) hobbi, a megkedvelt film- (zenei-) stílus, a szénhidrátszegény (vegetáriánus) étkezés nem volt egyéb eszköznél. Majdnem a belső és külső igényről kezdtem beszélni, de az se stimmelne. Mert amelyik férfi ilyen elvárásokat támaszt, az rohadjon meg ne legyen már cél. Ebben is mi, nők tudunk nagyon jól teljesíteni. Vélt igényeket interiorizálni, roppant teherbírással. A férfiak zömétől ugyanis nyugodtan ehetnénk, nézhetnénk, viselhetnénk, ami éppen jól esik. Jeleznék, hogy ez nekik bejön vagy sem. (Higgyétek el.) A férfiak zöme is jobban járna, ha mi így, egyébként. Nincs miért haragudni rájuk. Nem ellenünk vannak, egyébként. (Nem is értünk, egyébként.) Annyi cél van, annyi eszköz, ne higgyünk a legyeknek, ne együnk szart. Tájékozódjunk. Innen indult a bekezdés is, és mennyi minden még! Ismerd (meg) önmagad. (Nem közhelygyanús, egyenesen az.) Felelj (meg) magadnak. Ehhez kérdezd meg anyádat magad. Vedd a bátorságot, vedd a fáradságot. Itt légy teherbíró, sőt kreatív. Kockáztass. (Higgy, akinek lehet: kis pénz, kis foci.) Öltözz csinosan (sportosan). Nézd meg a tükörben, jól áll-e, tetszik-e. Légy laza (komoly), ahogy az intuíciód diktálja. Próbálj ki hobbikat (ha ráérsz). Ami bejön, arra ne sajnálj pénzt, energiát. Nézz mindenféle filmet, hallgass mindenféle zenét, tátsd a szemed, vájd a füled. Csökkentsd a szénhidrátmennyiséget (nos, ez tuti). Egyél húst, a zöldségektől leszel olyan mélabús. Ne egyél húst. Érted, miattad ne szenvedjen egyetlen marha sem. De te se szenvedj. Ne másért. Ha már szenvedsz, dolgozol, magadért tedd. Meglásd, jó (jobb) lesz. Akkor is, ha a felelősség is a te nyakadban marad. Avval is előrébb leszel. Teher alatt nő a pálma. (Közhely. Bumm.)

Egyszerű, nem? Ja, nem. Mert ez is olyan, mint mennyi minden! Itt is vannak szerencsések, született tehetségesek, agyalók, szorgalmasok, lúzerek (?). Egy darabig minden tanulható. Olyan világot is élünk. Bármi lehetsz. (A faszt.) Megcsinálható, agyból, izomból, ambícióból. Sokaknak sikerül is. Hányan, de hányan keltek el úgy, hogy valójában ők ott se voltak! Lásd fennebb. Vagy nézz szét. Aztán mire eszméltek, akkor meg már vagy nagyon ott voltak, vagy már ott sem voltak, vagy körülöttük nem voltak. (Nekem, neked, senkinek) így nem éri meg. Rossz vásár, veszteség, akár csőd, ha már gazdasági terminusok. De van az isteni szikra is. A nem tanulható, nem befolyásolható, nem irányítható, legfeljebb remélhető. Tényező, és sokszor döntő. Hinni benne. Az is benned van. Ha nem találod, menjél messzebb, találj semmit, tehát még tovább is menjél. (Hallgasd sokat Lovasit, tud valamit. Nem mellesleg, párkapcsolatban él. Csak vicceltem, csinálj, amit akarsz.) Felismerni azt, amit (akit) fel kell. Nem adni alább. Nem lenni hiú, hogy egyedül megdögleni, hogy megegyenek a macskák. Még macskát se azért tarts. Magad tartsd, annyira. Tapasztalni. Ezt merni. Kint lenni a piacon. Elfogadni, hogy megkóstolnak, mustrálnak, megtapogatnak, elvisznek próbakörre. Nem érzékenykedni. Csak natúrban érzékeny lenni, maradni. Érezni, bevallani, ha fáj. Azt is, ha jól esik. (Néha azt a nehezebb.) Mondani: kicsit lejjebb, kicsit feljebb, ott, ott, ott, most jó. Felismerni, elfogadni, hogy/ha nem téged választanak. Levonni a tanulságot, ha van. Elfogadni, ha nincs tanulság. Nincs igazság, csak béke, ha sokat harcolunk érte. (Harcolj.) Méltósággal (meg)várni a megfelelő vevőt. Várd ki. (Olvasd el a verset*, nagyon szép.) Aki pont rád vevő. Nem hagyni magad le- és rábeszélni. Tárgyalni. Tájékozódni. Élni a lehetőségekkel. Élni. Szeretni istenem, milyen nehéz. Kibékülni a sorsoddal. Mögé nézni. Kibékülni mondatokkal. Mögéjük nézni. Ha másért nem, hát mert eggyel kevesebb haragos, még ha mondatból is.

*(várd ki)

 

várd ki ameddig összeroppan

tebenned minden tebenned sorban

 

várd ki ameddig visszakérik

tetőled mindened vagy bár félig

 

várd ki ameddig visszanézhetsz

addig a helyszín összevérez

 

várd ki ameddig csend lesz benned

nevet adhatsz a szerelemnek

 

várd ki ameddig lemegy holdja

s az ég magányod visszavonja

 

várd ki ameddig feljön benned

a nap s a fények megkeresnek

 

várd ki ameddig összezárnak

testet és lelket sötét szárnyak

(Vári Csaba)

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s