A tükör felelőssége

A tükröd hazudik. Nehogy elhidd, hogyha másnak láááát Ó, mekkora nagy kedvencem volt éveken át, megboldogult lánykoromban! Minden szava szívemet dobogtatta, hajamat lobogtatta, és hittem, ó, hittem, hogy az aki szép, az reggel is szép, amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy. Én nem mondom, az élet most is szép (ha éppen az), és én is tudok az lenni (ha éppen), de látom ám reggel – olykor – azt is, ha nem. Bölcsebb lettem (khm), racionálisabb, tapasztaltabb. Öregebb mindenképpen. A reggeli(s) széphez kell már a kávé, aztán meg a smink, ez van. Nem gond. (Hjaj, ha csak ennyi lenne a gond.) Nem erről leend itt szó. Hanem a tükörről. Egy reálisabb árfolyamon. Arról, hogy van-e a tükörnek felelőssége, és ha van, miért nincs. Szögezzük le rögtön a legelején, hogy van az a szint, az az életkor, szerintem, és ez az érettség árulkodó jele lehet, amikor nincs rá igény. Éles, felülről jövő, hideg fényforrás alatti tükörre semmi (de semmi) képpen. Sehol nem mutat szörnyűbbet a tükör, mint a ruhaboltok próbafülkéiben. Sovány vigasz, hogy egyedül vagy odabent. Nem így nincs igény. Hanem úgy, hogy az időd nagy részében tükör nélkül is tudod, ki vagy, milyen és mekkora. És ha ettől függetlenül, vagy éppen ezért mégis jön/kell a tükör, annak jó eséllyel van másodlagos jelentése is. A magad számára, csakis. És mindegy, hogy tényleges vagy képletes tükör az, amivel összevillansz, fontos, hogy megtaláld azt a higgadt tekintetedet, amelyben nincs vagy lekerekedik a dolognak az éle, továbbá lehetővé teszi, hogy a dolgokat és magadat a helyén kezeld: a tükör innenső oldalán. Dolgod s illetékességed neked csak ott lehet. Nem ő tehet róla. S van az úgy, hogy te se. De azért nézz bele (na most nézd meg!), ha már. Ha mondjuk nem tudod/érdemes elkerülni, mert…

  1. …elbizonytalanodtál. Van az úgy. Akkor vedd elő a tükröt. Nem szégyen. Csak ne lepődj meg, ha pofára esel. Most mondjam, hogy készülj fel rá? Ugyanmár. Nem vagy abban a(z élet)helyzetben. Döbbenj meg nyugodtan. Jöjj rá, hogy rossz helyen keresgélsz. Vigasztaljon, hogy legalább keresgélsz. (Valamint az, hogy nálunkfelé ritkán halnak éhen emberek. És nincs cunamiveszély.) Karikás a szemed. (Rossz az időbeosztásod, későn feküdtél.) Ráncosodsz. (Továbbá lejárt a jogosítványod. Kiskamasz a lányod. Megannyi jele annak, hogy eljárt fölötted az idő.) Petyhüdt vagy. (Sorozatosan edzést mulasztottál.) Amúgy szép válladat hosszú ideje nem érintette férfikéz. (Kár érte. Vagy nem. Valójában azt sem tudod, kár-e érte. Csak hiányérzeted van.) Rövid a lábad. (Bakker, te is rövid vagy. Mindig alacsony voltál.) Te látod, mit látsz? Megannyi bajt, nyűgöt, gyűrődést. Magadnak keresed. Mégis mit vártál? Hogy majd a tükröd? De hát az csak annyit tud, ami a zárójelen kívül van. Te a zárójelben kezdődsz. És most éppen az a bajod, (a)hogy zárójelben vagy. Szállj ki belőle, ha tudsz. S ha nem, várd meg, míg kikerülsz belőle. Még így is előrébb vagy, mint ha mástól várnál megoldást. Ez a te dolgod és nem is kevés és szerencséd, hogy így vagytok: te a tükör előtt, és te a tükörben. Jól nézd meg, amit látsz. Ő az egyetlen személy kerek e világon, akivel érdemes szövetkezned a magad érdekében.
  2. …az arcodba tolják. Vagy csak úgy tartják, de azt nagyon. Van az úgy. Betolakodók voltak, vannak, lesznek. És még az is lehet, hogy nem tehetnek róla. (Frászt nem.) Te nem tehetsz róla, hogy ők ilyenek. Állj arrébb. A nézőpont- és levegőváltás (csak) jót tehet. Fordítsd el a tekinteted, nem baj az, adott esetben. Hidd el, hogy lehetsz ártatlan. Ám ez nem kell hogy azt jelentse, tehetetlen vagy. Átmenetileg gyomorszájon vág, nyomaszt, lefagysz, kellemetlen, sőt rossz, de aztán. Nem első, nem utolsó eset, hogy valami rosszul esik. Az ilyen megesik, a kérdés inkább az, hogy mennyire válsz gyűrődésállóvá, mennyit viselsz el úgy, hogy a tükröd ne bántson, a tekinteted ne legyen tompa, de haragos se. Én azt hiszem, kifejezetten női specialitás a meghunyászkodás, aláfekvés. És széles a tárháza, minek alá fekszünk: férfi (apa, férj, szerető, főnök, mindent jobban tudó víz-gázszerelő), nő (anya, anyós, barátnő, kolléga, hivatalnok), felnőtt, gyerek, élethelyzet. Mondják – jobb (?) helyeken, kifinomultabbék éreztetik csupán -, hogy ilyen, olyan, amolyan, valamilyen vagy. És sokszor le se esik, hogy nem. S ha le is, úgy marad. Nincs most itt az ideje a változtatásnak – mantrázzuk. Majd elválunk, ha a gyereket felveszik az egyetemre. Majd visszaszólok az anyósnak, ha már nem lesz beteg. Több házimunkát adok át a férjemnek, ha majd nem kell ennyit dolgoznia, és a hitelt törlesztettük. Majd eljárok sportolni, ha a gyerek önállóbb. S amit értetlenül hallok mantrázni: erre a kis időre már minek? Milyen kis időre? Az életre? Amiből mennyi az annyi? És tényleg (de tényleg) mindegy, hogy milyen az annyi, amennyi? Jó’vanazúgy? Nem lesz az úgy jó. Túlélni csak, hosszútávon, létformaként – nem emberhez méltó. Addig-addig éldegélünk ilyetén (olyatén) képpen, hogy végül ránk talál nőni az, aminek mondanak: kevésbé jónak, inkompetensnek, rugalmatlannak,  leharcoltnak, házsártosnak, slendriánnak, hjaj, mennyi mindennek. Úgy találunk maradni. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy jó eséllyel csak (?) arról van szó, hogy kihozzák belőlünk a rosszat, vagy rossz helyen akarunk / kell teljesítenünk, vagy simán adott egy rakás tennivaló, amit ha szigorúan el nem végzünk, ránk, éppen ránk fog omlani. És majd lehet megint jól hibásnak lenni. A kör bezárul, aztán szakíts, ha bírsz. Hát nem jobb másként/másfelé nézni, inkább? Hát de. Ha nem tetszik, amit a tükörben látsz, ne azonosulj. Kapálózz, míg (csak) lehet. A tükör ártatlan, és te nem vagy tehetetlen.
  3. …rádöbbensz. Valamire, hirtelen. Ami/aki nem te vagy, és mégis, a te arcodból néz vissza rád. Van az úgy. Az is egy létérzés. Tud az lenni. Nincs egy hónapja, hogy femondtam a munkahelyemen. Ma már ki merem jelenteni, hogy a legnyomósabb indokom ez volt: nem tetszett, amit a tükörben láttam. Nyúzott voltam, szorongó, fáradt, és túlságosan elfoglalt. Amikor elképzeltem mi(lyen) leszek, ha nagy leszek, az nem ilyen volt. Akinek hittem és látni szerettem magam, annak fontos volt a kapcsolatépítés és -ápolás, az olvasásba feledkezés, egy nyugodtan elszívott cigi, 10 perc napba tartott arc, ha kell üres fejjel, a nyugodt alvás, a mozgás, nyitottság arra, amit szeretek és arra is, ami még csak most akar rámtalálni. Annak, aki azon a helyen lettem, már csak arra maradt energiája egy munkanap után, hogy becsukja maga után az ajtót, összeszorítsa a fogát, a szemét, a farpofáját, és túléljen minden kibaszott egyes napot. Hol romlottam el? Ki a hibás? Nem ez a lényeg. De különbség lett köztem és köztem. Elromlottam, magamhoz képest. Ahhoz a magamhoz képest, aki voltam, és ahhoz képest is, aki lehetnék. Csak hát maradtam, ameddig maradtam, mert megkutyáltam magam, és a tükröt is megtagadtam, ami pedig (be)szólt. Kibírom, ha belegebedek is! – mondtam. Hát, utóbbi legalább összejött. Volna, ha nem nézek végül farkasszemet magammal. Bakker, ez kicsoda? Jó kérdés. Jó, hogy kérdés. És nem azért, mert így lehet sárral dobálni a tükröt azért, amit mutat. Mert azt, ha minden igaz, ki le nem szarja. Hanem, mert irtó tanulságosnak bizonyult a szembesülés. Olyannyira, hogy azóta másutt dolgozom és köszönöm, jól vagyok. Lábadozom. Már főzök. Kimegyek a gyerekkel biciklizni. Van varázsa annak, hogy élek. Vannak terveim, energiát viszek a megvalósításukba. Közelítek ahhoz, aki lennék. És ez nem semmi. Mert innen nézve vicces, hogy szerintük (mindig vannak ők, akik szerint) meg kell találnom a helyem az életben és bármi lehet még belőlem.  Hogy ezt ők mondják meg, akik mindig vannak. Pedig én (csak) én lennék, ha lennék bármi. Vicces, hogy szerintük. Vicces, hogy elhittem, ez releváns. Vicces, na. Túl azon, hogy szomorú, csakis azon túl.
  4. …csak. Van az úgy. Tudj meglepődni. Engedd meg magadnak. Ne végy mindent (semmit) túl komolyan. Személyes megtapasztalásom, hogy az élet sokkal (de sokkal) könnyebb, amióta/ha nem veszem annyira komolyan a dolgokat, és legfőképpen magamat nem. De most komolyan! Gondolj bele, próbáld ki, mekkora érzés nézni (éppen) gyarló-gyatra-balfék önmagadat, és teli szájjal ki- és/vagy felnevetni. Kiegészítő kelléktárba lehet venni rögtön előtte-utána a sírást, bosszankodást, cinkos kacsintást, fogadkozást, ami jön. A nevetés elé-után jobban befér. Mert az endorfint szabadít fel a szervezetben, vagy mi. Jó, az a lényeg. Akkor is, ha a nevetés – ebben a kontextusban – ritkán jön ám – magától. De ami nem megy, azt erőltetni kell. Olykor. Ki nem hiszi, próbálja meg. Hogyha hangzatos bölcseletekre gyúrnék, müllerpéterségeket vágynék írni, akkor íme, egy gyöngyszem: élj úgy, testben és lélekben egyaránt, hogy amikor az utcán menet, bármely kirakatablakban megpillantod magad tükröződni, tetsszen, amit látsz. Vagy na. Ne légy nagyon elkeseredett, olyankor. Tiszta szerencse, hogy nem gyúrok hangzatos bölcseletekre és nem írok müllerpéterségeket. (Khm.) De azért kívánságnak nem rossz: jobban/többet szeretni a tükröt, mint gyűlölni. Hogy hálából olyat is mutasson, ami benned szép, vagy nem tudtad magadról. Például, hogy a – gyönyörűséges – lányod a te vonásaidat is viseli, pedig ha nem az első, akkor a második mondat szokott lenni vele kapcsolatban, hogy kiköpött apja. És tessék. Előtted egy tucat fotó, te csak úgy nézed, magad is, és egyszer csak meglátod: az álla, az olyan, mint a tied. (Ahogyan a te orrod is olyan, mint az apádé.) Vagy ahogy bosszankodsz, hogy válogat. Nem kell neki a brokkoli, a spenót. Majd felvihogsz, amikor rájössz, hogy a spenótot te is csak ímmel-ámmal, a brokkolit meg úgy sem. Válogatós vagy, és kívánós, egyszerre. Kire ütött ez a gyerek? (Khm.) Jaj, s az élet mennyi apró öröme rejlik abban, hogy önazonosságon kapod magad! Szinte nem is kell ennél több a nyugodt alváshoz. (Ami azért nem semmi.)

De. Kell(het) még valami. Hogy az, amikor és ahogy te tartasz tükröt másnak, az se ártson. Ne rontsa el a másikat semmi (de semmi), aminek a nyele a te kezedben van. Mert a rontás visszaszáll. Ősi dakota hiedelemnek gondolnád? Pedig nem az. Ha csúnyát mutatsz, nem csak ő lesz csúnya, akit mutatsz, de te is, aki ilyen vagy, hogy csúnyát mutatsz. A tükröt hergelni szigorúan tilos. Lépj ki mögüle, s állj szembe vele. Da capo al fine.

Ha torzít a tükör, dobd ki a picsába. Vagy nézd meg jól magadnak, és dolgozz – magadon. Ennek mindegy, melyik felén állsz. A felelősség nem a tüköré, mindig azé, aki tartja, vagy azé, akinek nem tetszik, amit benne lát. A világ tükör, mióta világ. Jó is, hogy így van. Még jobb lenne, ha mindig látnánk is, amit mutat. És nem döntenénk sorozatosan, kollektíven és masszívan a vakság, a szelektív látás mellett: meglátnánk a szeméthegyeket a lábunk alatt, a szétbarmolt környezetet magunk körül, a rontást/romlást a magunk és embertársaink testében, lelkében. Legjobb tükörélményem Peruban ért, az Urku központban, ahol állatokat mentenek és gondoznak, az eredeti élőhelyükhöz lehető leghasonlóbb, de felügyelt közegben. Ezek az állatok emberek miatt kerültek oda és az egyetlen szerencséjük, hogy másmilyen emberek is vannak, akiknek hála, lehetnek ilyen központok. (Ha van teremtő Isten, most csóválja a fejét. Darwinnal szinkronban. A majom meg csak azért nem csóválja, mert röhög a saját markába: örül, hogy még időben kiszállt az evolúcióból.) Nos, ezek a másmilyen emberek nincsenek híján a humorérzéknek. Nézelődve a központban, el nem kerülheti az ember azt a sötét fa bunkert, amelyben a központ működtetői a kedves látogató szeme elé tárják Földünk legveszedelmesebb faját. Belépés csak saját felelősségre! Ki is van ám jól találva és -vitelezve, hogy befelé araszolva az alagútban, futkosson azért az ember hátán a hideg, tartson attól, ami őrá az alagút végén vár. Indokolt is a rettegés, ugyanis az alagút végén nem a fény van, hanem egy tükör. Ecce homo. Hahaha.

Hát lehet a tükörre haragudni? Lehet, de nem érdemes. Tekintsd a tükröt annak, ami. Töröld le róla rendszeresen a port, és a felelősséget.

A tükör felelőssége” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s