Amit gondolok

Haragszom. Ritkán lehetett eddig ilyet hallani tőlem. Pedig haragudtam. Csak nem engedtem meg magamnak, hogy haragudjak. Hogy kimondjam. Hogy kiharagudjam magam. Valahogy mindig megoldottam. Most kimondom. Lehet, hogy most (is csak) így oldok meg valamit.

A csalódás anatómiája. Úristen, nem lehet megszokni. A keserűséget, a fájdalmat, a döbbenetet. A csalódást, bármilyen természetű legyen is az. Bármiben, bárkiben, beleértve magamat is. Nekem legalábbis nem megy. Mond(hat)ják az okosok, a brittudósok, az ezoterikusok, a sámánok, a barátok, és mantrázhatom magam magamnak is, hogy lehet rá készülni, rajta dolgozni, gyúrni rá, de nem megy, mit mit csináljak, ha nem megy. Ha lehetne se tanulok a magam hibáiból.

Nagy szavak listája. Amolyan varázsszavak. Számomra, legalábbis. Átlendítettek nehézségeken, legalább már egyszer. Mondom vagy mondták nekem. Van mögöttük egy történet mindig, de az bennük a szép, hogy az egyszeri, alkalmi voltukon túlmutatnak, velem maradtak, élni tudok velük.

A jó történetté mesélés képessége. Ahogy visszatekintek a saját életemre, történetalkotói szokásaimra, ahogy összeáll egy történet, úgy… nos, összeáll egy történet.

Mit vinnék magammal a túlvilágra. Most abba ne menjünk bele, hogy van-e túlvilág. És abba sem, hogy odajutok-e. Meg még abba se, hogy vihetek-e oda magammal bármit is. Csak tegyük fel. Mint a viccben. (Főnök: Tegyük fel, hogy fizetésemelést kap. / Alkalmazott: Tényleg? / Főnök: Nem, csak tegyük fel.)

Egy jó érett görögdinnye, ha megvágod, hasad. Csak éppen nem tudható, hol, merre és meddig. Belül finom, leves, édes, szereted, jó esetben. Szó se róla, megvágod, míg (még) remélsz. Majd hasad. Mint a lélek.

A tükör felelőssége. Arról, hogy van-e a tükörnek felelőssége, és ha van, miért nincs.

Nem ők tehetnek róla. Benned van a hiba. Ahogyan benned van a boogie is. Meg a lehetőség. És az erőforrás. Mindened megvan.

Egy nőnek el kell tudni adnia magát. Punktum.

amit a madridi reptéren még nem lehetett tudni… azt majd egy évvel egy hónapos perui utam után megpróbálom pontokba szedni. Ayahuasca-élményeim és az utórezgések, jéghegy csúcsa, ami ki- és megírható.

Hm? – Már megint és folyamatosan kérdezősködöm. Költői kérdések sora, jobb ötlet híján. Ha valaki mégis megválaszolná őket, meglepődnék.

Ha nagy leszek, Aneli leszek. Ha nagy. Ha leszek. S hogy ki Aneli? Senki, valaki, bárki, én, te.

Mi van, ha? – rossz napom, önsajnálati rohamom, az van. Olykor.

el – se hiszem, hogy az élet tényleg olyan, amilyen.

Tojásrántotta, megvilágosodással – Úgy látszik, nekem valami heppem a tojásrántotta, itt is erről írtam. Egyébként a konyhában nem, csak így, párkapcsolati vonatkozásaiban. Igen, nálam a tojásrántottának határozottan vannak párkapcsolati vonatkozásai.

Csak mosolyogj bele a fiókba – boldogságszótár, használati utasítás, trükkök és egyéb hasznos tudnivalók. Ja, nem. Személyes apróságok, kacatok, s az én kis boldogságaim.

kedves közös ismerősök – így járok és jártok, amikor herótom van. Cseppet sem píszí sorok, de legalább azt írom, amit gondolok.

epe – kifakadva

hogy valahol otthon legyünk benne – otthon(osság)ról, mehetnékről, életről, térről, élettérről, rólam.

Köszönöm nektek, férfiak az életemből, hogy.

Csak kérdem… – sose lesz olyan, hogy nincs tött kérdésem.

Játékszabályokról. Ami nélkül nincs élet a Földön. Szerintem. Meg egynémely tudósok szerint. És aztán vannak, akik az ellenkezőjét állítják.

A valahová tartozás csapdája. Mert csapda. Is. Lehet.

költők után szabadon – meglett az én saját két sorom. Nagyon!

Pillangó, két felvonásban.

(A)ki vagyok. Megírom. Majd levédem. Első jelszóval védett bejegyzésem. Az első nagy utazásom elé. Megyek Peruba.

Esküszöm, nem értem a férfiakat. Vagy a nőket. Vagy csak simán magamat. Rövid, humoros… állj!… gunyoros, picit keserű, de nevetős bejegyzés férfiakról, nőkről, s ami kettejük között van. Állj! Ami kettejük között nincs. Egy zéró éjszakás kaland története.

Nagy az isten állatkertje. És színes. A kék bálna és a zöld elefánt jelenség margójára. Ami mentén elvileg a gyermekeinkért aggódunk. Pedig jobb lenne, ha magunkért. És gyakorlatilag.

Karácsonyi trilógia: a kérdéssor, a felkiáltássor, és a válaszsor. Variációk egy témára. Mondanám, hogy csak az írásjelek változnak, de nem. Ennél azért több van benne. Vagy kevesebb.

Miért jó tökös csajnak lenni? Csak. Hehe.

Ó, dicsőséges hátraarc! – a kusspolitikáról. Van, amiről nem lehet beszélni.

Vigyázz, mit kívánsz! – mert meg találod kapni. Lista, néhány megvalósult álmomról. Azonosságokról és különbségekről.

Majd én megmente(get)lek! -Én, a nő. Téged, a férfit. Én írom. De nem magamról. Minden nőről. Rólad írom. Minden férfiról. Az idők kezdetétől. Az idők végezetéig. Vagy addig, amíg jössz te, és leszek én és akkor majd mi…

Petíció a tisztelet beszüntetéséért – mindazon esetekben, mikor a tisztelet valami HELYETT kap helyet az élet(em)ben. Én mindenesetre meg is, alá is írom a folyamodványt.

szilánkos mennyország. Már megint listázok. Hiába, amolyan gyűjtő lélek vagyok. Most azon kapom, hogy van egy listám, töredékekből. Emberszilánkokból.

Gyakorlatilag van elmélet. Elméletileg van gyakorlat is. Adottak a párkapcsolatok, ugye. Kinek, mikor, milyen. És adott a róluk való beszélés, ugye. Eddig stimmel minden. Ugye? A beszélés mögött van a róluk való gondolkodás, ugye. Na, itt valami nem stimmel. Szerintem. Most nem azt mondom, hogy nem jó a róluk való gondolkodás, maga. Az még hasznos is lehet. Hanem a gondolkodás és a cselekvés között, légüres térben. Ott nem stimmel valami. Két szint között, valahol. Két szék közt a földön. Valami ilyesmi.

Komfortzóna – egy évfordulóra íródott szöveg. Házasság, válás története, az én történetem. Hogy honnan jövök. A komfortzónából. S hogy ez mivel jár. S hogy hova tartok. Ja, nem, az nem tudható.

ne légy tartalékos – első dedikált szövegem. Ő ihlette, neki írtam. De hiteles attól lett, hogy magamnak is írtam. Függő kapcsolatokról.

édes / keserű pillanatok, melyekben egyedüli érdemleges elem a szeretet. Aztán ettől lesz vagy édes, vagy keserű.

Legyen inkább tojásrántotta – egy esküvő margójára. Férfiról, nőről, vállalásokról.

használati utasítás nőkhöz, látszólag férfiaknak – Férfiak, olvassátok! Ha akarjátok. Látszólag hozzátok beszélek. Nők, olvassátok! Valójában hozzátok beszélek.

tőzsdei kisokos álmokhoz és vágyakhoz – egy kis eszmefuttatás arról, hogy mi mennyiért (nem) éri meg

új tempók, avagy találkozgatok egy csajjal és bejön nekem. This is the beginning of a beautiful friendship.

játszmák és sziták -, amiket elutasítunk, illetve átlátunk rajtuk. Mindkettőt teljességgel hiába. Azért maradjunk tágra zárt szemmel, mégis.

édesapámnak – mélyről jövő flow-szöveg. Áradt belőlem, mint a könnyeim. Meglehet, hogy a szöveg nem letisztult, de én megtisztultam tőle.

frusztramustra – ez is listázva, miután publikáltam a listák listáját. Vállalom. Ha ennél teljesebb lenne, úgy is vállalnám.

listák listája – Mindig voltak listáim. Hordom őket magammal táskáimban, pénztárcámban, telefonomban, lelkemben. Lista a listáimról, listázva.

szürke macinaci, két felvonásban -, ahol a macinaci is, a foci is apropóvá lesz. A szurkolás is másodlagos jelentést kap. A bejegyzés férfiakról szól meg nőkről, ahogyan én – nem értem -, érzem.

Mehetnék -, csak nem tudom, hova. Meg hogy miért. Van az úgy, hogy minden a legnagyobb rendben, aztán az embernek mégis ég a segge. A szó szoros és átvitt értelmében is.

Hasonlatok, avagy régebben szerettem nagyokat gondolni. Férfiakról, nőkről, de főleg állatokról. És arról, hogy felmondok.

úton – egy roppant közhelyes bejegyzés. Hiába no, néha közhelyesen érzek.

Ami engem végtelenül elszomorít.

esély – latolgatás. Hiába. Az igazi esélyek nem képezik latolgatás tárgyát. Jönnek. Utólag lehet számolgatni.

A hétvégék ízei. Mikor milyenek. Három alapanyag. Végtelen ízkombináció.

enyémek – néhány apróság. Mint a viccben: apróság, de jól esik!

tiszta bugyi, tiszta kép. Nehéz kérdés. Mit szabad a gyermeknek tudnia? Mit nem? Mit kell tudnia? Mit nem?

Szeretem, amikor megmondod nekem, hogyan legyek én. Te. Nekem.

ilyen-olyan hétvége – egy csapatépítő hétvége után és margójára. Melyből kiderül, hogy nem lehet csapatot építeni. Vagy épül, vagy nem. Vagy csapat, vagy nem. Épülni viszont lehet.

Ne légy már olyan rohadt udvarias! – egy születésnapi üzenet margójára.

34 lettem, mire kiderült, mit szeretek. Kezdő poszt, próbálkozás. Amiből kiderül, hogy ez az egész nincs átgondolva vagy strukturálva. Ahogy az életem sem. Élve van.