haragszom

Haragszom a töködre, felmászott a kukoricaföldemre.

Bővebben…

A csalódás anatómiája

Úristen, ezt nem lehet megszokni. A keserűséget, a fájdalmat, a döbbenetet. A csalódást, bármilyen természetű legyen is az. Bármiben, bárkiben, beleértve magamat is. Nekem legalábbis nem megy. Mond(hat)ják az okosok, a brittudósok, az ezoterikusok, a sámánok, a barátok, és mantrázhatom magam magamnak is, hogy lehet rá készülni, rajta dolgozni, gyúrni rá, de nem megy, mit mit csináljak, ha nem megy. Ha lehetne se tanulok a magam hibáiból. Bővebben…

szemkontaktus

Nem tudott szemkontaktust teremteni. Tán soha nem is tudott. Vagy csak elfelejtette, elvesztette a rá való képességet útközben, valahol. De csak mostanában vette észre, hogy ez neki nem megy. Leginkább olyankor vette ezt észre, amikor mégis beletévedt a tekintete egy idegenébe, vagy egy ismerősébe. És ő elkapta a tekintetét, kiszállt a játékból, még mielőtt elkezdődött volna. Lesütötte a szemét, elővette a telefonját és sürgősen megnézett rajta valamit (semmit), vagy úgy tett, mintha észrevett volna valamit az utca túloldalán, az ég alján vagy a lámpaoszlop oldalán, feltétlenül egy másik irányban, mint ahol a másik tekintet utat vágott (volna) magának. Voltak azért kivételek. Például egyszer, egy fesztiválon, az arcát két tenyerében tartva, az asztalra könyökölve, hosszasan belenézett egy meleg, barna szempárba. Szemben ült vele, és nézte. Részeg volt. Ő is. És menekült. Egy másik tekintet elől, amelybe pár pillanattal azelőtt futott bele, amely élesen fájó emlékeket ébresztett benne. Ahhoz képest az a meleg, barna szempár volt a kikötő, még ha nem is látott benne semmit. Utólag jött rá, hogy nem is láthatott benne semmit, mert a lényeg az ő térfelén pangott, elakadt. De így is emlékezetes maradt. Folytatása is lett, sok kedves-bolondos összevillanás férfi és nő között. Nézett még máskor is a szemébe, de sohasem úgy. Ha (éppen) szerette, azért nem. Ha (éppen) nem szerette, azért nem. Az az akkori, az kivétel volt.

Bővebben…

nagy szavak

Amolyan varázsszavak. Számomra, legalábbis. Átlendítettek nehézségeken, legalább már egyszer. Mondom vagy mondták nekem. Van mögöttük egy történet mindig, de az bennük a szép, hogy az egyszeri, alkalmi voltukon túlmutatnak, velem maradtak, élni tudok velük.

Bővebben…

a jó történetté mesélés képessége

Az élet események láncolata. Ez(ek) előbb-utóbb, de mindenképpen történetekké válnak. Komoly szakirodalma van ennek a témának, nem én/itt fogom megmondani a tutit. De ahogy visszatekintek a saját életemre, történetalkotói szokásaimra, ahogy összeáll egy történet, úgy… nos, összeáll egy történet. Rájöttem, hogy

Bővebben…

Mit vinnék magammal a túlvilágra

Most abba ne menjünk bele, hogy van-e túlvilág. És abba sem, hogy odajutok-e. Meg még abba se, hogy vihetek-e oda magammal bármit is. Csak hát annyira bele vagyok ragadva a saját tyúkszaros kis életembe, hogy az nekem premissza. Ebből tudok kiindulni, és amit ezen túlra elképzelek, az is csak ennek képére faragható. Ezért kérlek, legyetek most partnerek ebben, és tegyük fel együtt, hogy amennyiben van túlvilág, és én oda eljutok, vihetek magammal valamit. Tegyük fel azt is, hogy egyetlenegy valamit vihetek magammal. A magam életéből választhatnék valamit, bármit, (nyilván, hát honnan máshonnan választhatnék?) és azt megtarthatnám az örökkévalóságig, odaát. Játszhanánk azt, hogy lehet tippelni. De nem fogjuk. Magamból indulnék ki, és abból is fogok. Honnan is tudnátok tippelni, és úgyse találnátok el. Tegyünk még hozzá annyit, játékszabályként, hogy el kell tudnom vinni egyszeri elmenésem alkalmából, a két kezemmel, egyszerre. Ezt már csak kekeckedésből azért adom meg paraméterként, hogy ha netalán ti is kedvet kapnátok eljátszani a gondolattal, a saját pakkotokat illetően, akkor nektek (se) legyen könnyebb. Bővebben…

Egy jó érett görögdinnye

Ha megvágod, hasad. Csak éppen nem tudható, hol, merre és meddig. Belül finom, leves, édes, szereted, jó esetben. Szó se róla, megvágod, míg (még) remélsz. Majd hasad. Mint a lélek. Bővebben…