Mogwai: Take me somewhere nice

Üvegbúra. Vákuum. Ken Wong: Mistaken identity, Az illusztráció. Bizonyára látható vagyok, de nincs hozzám bejárat. Kilátok, de nincs kijárás. Nem látok kijáratot. Szélcsend. Magzatpóz. Megint nincs gravitáció. Úgy megyek hazafelé, hogy a kőkockákra koncentrálok a lábam alatt. Jó gyalogolni. Jó lenne addig hallgatni, míg moha lepi be a hangszálaimat. Nem jó nekem. Nem is rossz. Csak fel vagyok függesztve. Megállt bennem az idő, a világ. Nem történik semmi körülöttem. Bennem történik a Semmi. Buborékban vagyok. Körülötte(m) bizonyára zajlik az Univerzum. (Vagy bár valami.)

Mennyit bírsz?

Sötét, nehéz, majdnem szuicid gondolatok merültek fel bennem mostanság. Biztosan van rájuk magyarázat, de én nem találom. Talán nem is keresem. Helyette képeket pörgetek. És zenét hallgatok. Arról, hogy mi minden elmúlik, begyógyul. Arról, hogy mi mindent ki lehet bírni. Úgy is, hogy nem értjük, mivégre vagyunk (5:25-től).

Bővebben…

Jeff Buckley: Hallelujah

Ezt a feldolgozást, pont ezt. Hallgatom most és mindörökké. Ámen.

Annyi minden miatt! Ennek a dalnak az életemben már története van. És én azt most elmondom. Vigyázat, töredékes! Bővebben…

mondat, ami továbbvisz

Most ez a zene megy. Talán nem a legtalálóbb, de valahogy ez annyira csodálatos, a maga borongósságával. Tegnap meghalt Bréda Ferenc, akinek erényeiről és eredményeiről lásd az internetet. Én is megnéztem pár nekrológot, tanultam is belőlük csomó mindent az elhunytról. De azt, hogy nagy ember volt, azt nem onnan tudom. Emberfelettien – közben nagyonis emberléptékűen – volt nagy ember, az én kicsi világomhoz képest mindenképpen. És ebbe egyetlen jól irányzott mondattal sikerült bevonulnia. Bővebben…

letisztult lét

Már megint rosszul vagy nem alszom. Szar ügy. Elvileg. De tulajdonképpen jó ez. Megtisztít mindenféle sallangjaimtól. Hát van a fáradtságnak az a szintje, ahol minden valós vagy vélt probléma, sérelem bagatell, és én már semmire sem vágyom, csak hogy alhassak egy nagyot kicsit. És a reggeli arcomat már nem mindig rajzolom meg, mert hiába, vagy kárba. Festetlen szemből tiszta könny hull. Én mondom, egyenesben vagyok: letisztult létben. Csók az Univerzumnak.

Anyám, borogass!

Tegnap cserbenhagyott az autóm a város egyik legforgalmasabb, totál bedugult útvonalán. A villamossíneken. Gáz. Két ember segített. A villamosvezető, aki kitolta az autómat a járdára, mert így továbbmehetett. És egy ex, aki autómentő kontaktot küldött, mert őt hívtam fel. (Gáz.) Az anyám is segített, ímmel is, meg ámmal is. (Gáz.)

Ma lett egy új ismerősöm a kék oldalon. Fontosnak tartotta megosztani velem, hogy ezelőtt mintegy 20 évvel éppen előtte szálltam fel a buszra, mire ő wow. És azóta is. Mellesleg hány éves a kislányom?

Wow. Nem, hogy azt nem értem, hová tart ez a világ, hanem azt sem, hová tartok én. Hacsak nem ki. (Há’ ki, há’ én.)

Lapzárta utáni értesülés: az autó nem halt meg, csak üzemanyag nélkül maradt. Wow. Engedd meg, hogy gratuláljak.