jó bőr

Rám van gyógyulva a magány. Simul, takar, nincs rajta rés. Már seb se. Nem olyan rossz ez. Már nem is érzem. Az új bőröm. Vigyázok rá, nehogy megsérüljön. Hogy aztán újra fájjak.

szilánkos mennyország

Biztos az idő teszi. Olyan borongós. Ettől a hangulatom is melankolikus lesz. De most nem küzdök ellene. Jönnek felfelé az emlékek, én meg hagyom. Végülis, mi mást tehetnék? Listák, listák. Hiába, amolyan gyűjtő lélek vagyok. Most azon kapom magam, hogy van egy listám, töredékekből. Emberszilánkokból. Háttérben borongós zene, bennem meg sorjáznak a szilánkok: