A csalódás anatómiája

Úristen, ezt nem lehet megszokni. A keserűséget, a fájdalmat, a döbbenetet. A csalódást, bármilyen természetű legyen is az. Bármiben, bárkiben, beleértve magamat is. Nekem legalábbis nem megy. Mond(hat)ják az okosok, a brittudósok, az ezoterikusok, a sámánok, a barátok, és mantrázhatom magam magamnak is, hogy lehet rá készülni, rajta dolgozni, gyúrni rá, de nem megy, mit mit csináljak, ha nem megy. Ha lehetne se tanulok a magam hibáiból. Bővebben…

hogy valahol otthon legyünk benne

Nem mindegy. Ebben, ugye, egyet tudunk érteni. Én legalábbis maximálisan egyetértek, és ahogy az idő telik, egyre inkább. Az is valami. Magammal egyetérteni. És bár mennyi, de mennyi vetülete van a dolognak (sorolom is rögvest, ami megjárja a fejemet), mégis-mégis minden szálon elfuttatott gondolataim (ugyan)arra a magasztos következtetésre jutnak: nem mindegy. Bővebben…

szexuális élet és egyéb káros szenvedélyek

Egy korábbi döntésem értelmében kevesebbet dohányzom. Napi négyet szívok. Plusz a kivételek. Úgy mint: beszélgetés bizonyos barátnőkkel, nyáridei kocsmázás vagy nagyon (értsd: nagyon) erős rágyújtási inger. És a szex utáni cigi. Az mindenképpen. Nos. Most, hogy így – folyamatosan – baszakodik velem az élet, nyugodt lélekkel láncdohányzom.  (Legalább ezt nyugodt lélekkel.)