édes / keserű

Édes.

Vannak hétvégék és hétvégék. Én most kifogtam egyet, amire úgy összességében és részleteiben sem készültem. Nem lehetett. Menet közben is változott. Változás közben is változott. Kívül is, belül is. Mire valamiről azt hittem, hogy hogy, addigra ugyanarról kiderült, hogy dehogy. Vagy fordítva. Volt olyan, hogy megérkeztünk, de nem oda. És olyan is volt, hogy megérkeztünk, de hova? Szerettem, azért. Beszippantott. Pillanatig sem vártam el magamtól, hogy racionálisan gondolkodjak (gondolkodjak, egyáltalán), mérlegeljek, vagy bármilyen, ésszerű(nek tűnő) cselekedetet vagy reakciót hozzak. Reagáltam, azért. Mindig arra, amire. Nem mindig azt, ami be- vagy kiszámítható lett volna. Szerettem, azért. Úton voltam, s azért. Az én terepem tényleg ez. Így meg sem lepődtem, hogy egyszercsak, derült égből, megvilágosodtam. Ja, nem azon a téren, ahol arra számítani lehetett. De számítani nem ért ezen a hétvégén, mint mondtam. És csak egy pillanatig tartott. Vannak erős pillanatok, azért. A megvilágosodós pillanatok nekem mindig erősek. Nem erre vagyok kalibrálva, s azért. Én inkább töprengek, elmélkedek, rágódom, kérdéseket teszek fel (ha kell, ha nem), gondolatokat futtatok minden irányba. Így aztán az ilyen pillanatok letaglóznak. Nincsenek kérdéseim ilyenkor. Most sem volt. Válaszom volt, viszont. Egy olyan kérdésre, amely meg sem fogalmazódott még akkor. Másnap, csak. De én már tudtam a választ. Csak éppen nem mondtam el. De tudtam. Bővebben…