haragszom

Haragszom a töködre, felmászott a kukoricaföldemre.

Bővebben…

Mi van, ha?

Látomásom volt. Álltam a kertben, a kertemben, most tízéves lányom nagylány, nagyobb nálam, lány. És ölelkezünk. Úgy hajtom mellkasára a fejem, ahogy ő hajtja most még az enyémre. Én akkora mellette, mint amekkora ő most mellettem. Lejárt a kamaszkora, kész hölgy. Kurva nehéz volt, de most (akkor) (már) szép. A szeretet, amit érzek, le nem írható. Jó. Szép. Könnyű. Nincs baj vele. Nincs baj. Ki érdeme? Talán övé. Talán mindegy.

Változik a szín. Másik kert, másik ölelés. Anyám ölel engem. Én nála alacsonyabb, mint örökké (is). De nem azt érzem, amit én. Hanem, amit ő. Irántam. A szeretetet. Le nem írható. Nagy, nehéz. Súlyos, fojtogató. Terhes, teher. Ki hibája? Talán övé. Talán mindegy.

Talán. De mi van, ha én (csak) így vagyok szerethető? Ki érdeme? Ki hibája? Mindegy? Talán?