haragszom

Haragszom a töködre, felmászott a kukoricaföldemre.

Bővebben…

A csalódás anatómiája

Úristen, ezt nem lehet megszokni. A keserűséget, a fájdalmat, a döbbenetet. A csalódást, bármilyen természetű legyen is az. Bármiben, bárkiben, beleértve magamat is. Nekem legalábbis nem megy. Mond(hat)ják az okosok, a brittudósok, az ezoterikusok, a sámánok, a barátok, és mantrázhatom magam magamnak is, hogy lehet rá készülni, rajta dolgozni, gyúrni rá, de nem megy, mit mit csináljak, ha nem megy. Ha lehetne se tanulok a magam hibáiból. Bővebben…

Egy nőnek el kell tudnia adni magát

Szeretem, ha megdőlnek elképzeléseim. Szeretek vitába szállni sokszor sokat hangoztatott mondatokkal. Mint ezzel a kijelentéssel, a címben. Több szájból hallottam. Bővebben…

csak mosolyogj bele a fiókba

Hogy mi is (az a) boldogság. Erre kérdezett rá minap valaki, akit nagyra értékelek. Ezért is szerettem volna neki válaszolni. Meg azért is, mert engem is foglalkoztat ám a kérdés. (Mert hát kit nem?) Meg tudom válaszolni. Az más kérdés, hogy bonyolult lesz a fejtegetés, esetleg irreleváns az eredmény, és talán a folyamat is fölösleges. Nem tudom megválaszolni, ugyanakkor. Nem hiszem, hogy valaha valaki is meg tudta volna válaszolni. Globálisan, örökérvényűen semmiképpen. Ki-ki a maga válaszára jutott, ha jutott. Hát lássuk akkor. Lássunk hozzá. Bővebben…

Petíció a tisztelet beszüntetéséért

Ó, hogy tud az engem irritálni! Igen, ez a jó szó rá. A tisztelet, engem, irritál. Nem lányos zavaromban leszek irritált. Tényleg zavar. Nem, nem az a fajtája, amelyik alanyi jogon jár nekem. Mint mindenkinek. Igen, nekem is jó, ha emberhez méltó módon szólnak, nyúlnak hozzám. Nem attól jövök ki a sodromból. Hanem attól, ha valami helyett tisztelnek. Hanem attól, ha valami helyett kapok tiszteletet. Egyik sem, másik sem jó nekem. Lehet, hogy a baj is velem van. De van. Bővebben…

ne légy tartalékos

P.-nak

Ne haragudj, nem vettelek komolyan. De elkezdtél beszélni. Én meg hallgattam a története(i)det. És most nekem is beszélnem kell. Köszönöm, hogy megosztottad őket velem, egyébként. Én nem akartam beleszólni. Hiszen a tied. De így egy kicsit az enyéim is lettek. Hát innen van az, hogy gondolkodom róluk. (És hát nekem is vannak történeteim.) Kapcsolatokról, amelyek nem működtek. De valahogyan függve maradtunk rajtuk, bennük. Ettől nem jártak le. Ugyanettől már nem, még nem, és mégsem kapcsolatok. Terhek. Vannak, és nincsenek, egyszerre. Valamennyire vannak, pontosabban. És ez a valamennyire, ez nekünk nem elég. Nem találjuk a helyünket. Keresünk, csapongunk, kapkodunk ehhez is, ahhoz is, dolgokhoz is, emberekhez is, de nem jön a megnyugvás. Tovább, tovább, tovább. Nem úgy tovább, hogy valahová. Hanem mindig csak el valahonnan. Egyre űzöttebbek leszünk. És nem érkezünk meg sehová. Mert nincs hová. Így nincs. Ez menekülés, nem valahová tartás. Az pedig nem az a helyzet, ahol jók a látási viszonyok. Csak vágtatunk át mindenen és mindenkin. Oldalra sem, előre sem látunk. Csak az van, ami mögöttünk van. Érzékeljük, de tisztán látni azt sem tudjuk. Mert mi háttal neki, beleveszünk a semmibe. Tovább, tovább, tovább. Ha elég sokáig, elég messzire futottunk már, akkor talán van megállás. De akkor rendszerint már ki vagyunk fulladva. Akkor sem megérkezünk, csak abbahagyjuk a futást. Feladunk valamit. És lehet, hogy nem azt, amit kellene. Bővebben…

tőzsdei kisokos álmokhoz és vágyakhoz

Tegyük fel, hogy az embernek vannak részvényei. Amelyeknek névértékük van. Pénz. Így tartja nyilván a (gazdasági) élet. Így sorolja be, helyezi el egy skálán. Nem tudom, ki mennyire jártas tőzsdei ügyekben (én nem túlságosan), de a névértéken való értékesítés lehetősége nem túl gyakori. Maradjunk annyiban, hogy a névérték orientatív. Tudni lehet, kábé mennyi az annyi. Ez mindaddig semmit sem jelent, míg értékesítésbe nem kezdünk. Bővebben…