játékszabályokról

Ültünk ma egy hangulatos utca hangulatos teraszán, sütött a nap, és én megvilágosodtam. (Így könnyű.) Azon elmélkedek, hogy hányadán is állunk a játékszabályokkal. Hogy kinek mi baja velük. Mert ama hangulatos utca hangulatos teraszán a cseppet sem hangulatos beszélgetés során létem napsugaras egére felhő vetült. Az a kérésem, hogy ezentúl, tekintettel a későbbi hangulatos utcák hangulatos teraszain eltöltött és -költött közös időkre és teákra-kávékra, fektessünk le játékszabályokat, elutasíttatott. Mondván, nincs rájuk szükség. (Így könnyű.) Mert mi nem olyanok vagyunk, közös ügyünk, közös terünk sem olyan. És ne is legyen. Van ez az istenadta napsütötte idill, felhő egy szál se. Mit idill? Nir-vá-na! Mi felnőttek vagyunk. A mi életterünk nem játszótér. Ergo, játékszabályok sincsenek, mert minek. Bővebben…