Hahó, Öcsi!

A lányom ma megírta a levelet az angyalnak. Ez lett talán a legszebb levél, amit valaha olvastam.

És nekem (ma) olyan napom volt, hogy csak harminc másodpercet bírtam rászánni, míg lefotóztam.

Hát élet ez?

Igen.

csak mosolyogj bele a fiókba

Hogy mi is (az a) boldogság. Erre kérdezett rá minap valaki, akit nagyra értékelek. Ezért is szerettem volna neki válaszolni. Meg azért is, mert engem is foglalkoztat ám a kérdés. (Mert hát kit nem?) Meg tudom válaszolni. Az más kérdés, hogy bonyolult lesz a fejtegetés, esetleg irreleváns az eredmény, és talán a folyamat is fölösleges. Nem tudom megválaszolni, ugyanakkor. Nem hiszem, hogy valaha valaki is meg tudta volna válaszolni. Globálisan, örökérvényűen semmiképpen. Ki-ki a maga válaszára jutott, ha jutott. Hát lássuk akkor. Lássunk hozzá. Bővebben…

karácsonyi válaszsor

Elolvasnád előbb ezt? Aztán meg ezt olvasd!

Megfőtt a töltött káposzta. Persze előbb víz nélkül tettem fel. Én már csak ilyen vagyok, szórakozott. Van viszont tejföl és kenyér hozzá. Az már valami. Egy komplett vacsora.

Megvettem a fát. Megvettük. Kilencévesemmel. Felemelő élmény volt, könnyfakasztó. (Igen, picsogtam.) Együtt cipeltük haza. Én a törzsétől, ő a csúcsától fogva. Mindenki onnan, ahonnan megbírja. Nem volt nálam kesztyű. Én már csak ilyen vagyok, szórakozott. Felajánlotta a magáét. Jobb kezemen bal kesztyű, kislány méret. De a kezem nem fázott meg. De. Mert mindig. De lélekből melegedett, azért. Nem volt nálam pénz. Felajánlotta a magáét. Volt nála némi, nagyapjától kapta. Tellett a fára. Pedig nagyot alkudtam rá. Vakmerően, ahogy csak az tud, aki annyira véges lehetőségekből él, mint én akkor. Ennyink van. Ha adod, visszük. Adta. Bővebben…

karácsonyi felkiáltássor

Előbb ezt olvasd!

Én egyszer aztán biztos nem főzök egész délután töltött káposztát! Én veszem meg a fát! Te a magadét vedd! Csak szólok, hogy külön fánk van! A gyermeknek hinnie kell még az angyalt! Hadd! Pizsamában akarok maradni! Azért fizettem egész évben a számlát, hogy legyen nekem wifi! De hát sosincs nálunk szaloncukor! Ami van is, ott rohad a hűtőben! Semmit sem fogok sütni! Nem, mézespogácsát sem! Nem lesz a fán, oszt’ kész! A fa alatt sem! Be fogom zárni a kaput! Hozzánk ne jöjjön senki! Aki jönni akar, hívjon fel! Neki aztán kinyitom a kaput! Persze, gyere! Nyugodtan! Olyan rég nem jártál nálunk! Annak a nehéz beszélgetésnek én biza nekifutok! Pont most! Ezt a végtelenségig kell főzni! Már megint nem telik teli tankra! Jövőre elárulom az angyalt! Ne, hagyd még egy évet! De jó ötlet a scrabble! Hurrá, megjön a könyv! Baszki, a könyv nem jön meg! Na még csak az kell, az exnek ajándék! Nesze, ajándék! A lila blúzot nem és nem és nem akarom felvenni! De hát a lila blúz tiszta! Nem érdekel, hogy azt gondolod, picsa vagyok! Jaj, én most tényleg picsa voltam! Magamnak is kell ajándékot vennem! Mert én megérdemlem! Nehogy megint ne legyen a fa alatt semmi a nevemre! Mindenre nekem kell gondolni! Húsleves, mindenképpen! Nekem örökké fázik a lábam! Irodai e-mailek csak és kizárólag hétköznapokon! Nyolc és négy között! Hogy te mennyire buta vagy! És még érzéketlen is! Mindig ilyen voltál! Mindig is! Tele van a hócipőm a karácsonyi filmekkel! Nincs karácsony Kevin nélkül! Már megint nem nyílik ki az a rohadt csomagtartó! Basszus, elszámoltam! De hát én sose tudtam fejben számolni! Óhogyaza, elfelejtettem csomagolópapírt venni! Nem akarok lesz időm ablakot pucolni! Mondd, hogy ez nem az utolsó guriga wc papír! De! Az! Volt! Naneee! Ne már, hogy még felmosó vödröt is a szomszédtól kell kérnem! Most akkor vehetek megint felmosó vödröt! Gáz! Akkor én most elszívok még egy cigit! Ami nincs listára írva, az beszerezve sem lesz! Írom! Nincs karácsony este pattogatott kukorica nélkül! Írom! Hát ez nem normális! Menjünk korcsolyázni! Csak azt veszíthetjük el, aki nem is volt igazán a miénk! Bullshit! Minden embert el lehet veszíteni! Minden embert nehéz elveszíteni! Ne oda menjünk korcsolyázni! Ne oda menjünk! Korcsolyázni! Hallgassunk karácsonyi dalokat! Májkelbublét! De, azok karácsonyiak! Akkor is karácsonyiak! Faszom fogja az összes díszt felaggatni! Hallgassunk inkább Kiscsillagot! Na végre, fehér karácsony! Legalább az előrejelzések! Valamiben hinni kell! Van, akinek inni kell! Quimby! Jaj, már hány óra! Nálunk nem így volt! Már megint káromkodok! Ez csak ilyen hagyomány! Haggyámán! Nagyanyáink idejében máshogy volt! Jobb! Bezzeg! Nem találom a karácsonyfatalpat! Egybeírják! Ezt is! Nem írják egybe! Ezt nem! Nem fogok kenyeret kapni! Frisset akarok! Teli kád forró víz, alap! Szenteste! Szentisten! Nekem ne hozz barnát! Egyél hozzá kenyeret is! Menj ki! Én megyek ki! Egyszerű! Elegem van a kérdésekből! Ez aztán a blogbejegyzés! De most komolyan! Hagyd abba! Mindig ilyen hülye voltam vagyok leszek! Baszd meg a porszívódat!

karácsonyi kérdéssor

Ki főzze a töltött káposztát? Ki vegye meg a fát? Hogyan cselezzem ki a gyermeket? Hiszi még az angyalt? Maradhatok pizsamában? Lesz wifi? Legyen szaloncukor? Nekiálljak mézespogácsát sütni? Bezárjam a kaput? Kinyissam a kaput? Nekifussak a nehéz beszélgetésnek? Mikor, ha nem most? Meddig kell főzni? Tankoljak tele? Jövőre már eláruljam az angyalt? Hagyjam még egy évet? Jó ötlet a scrabble? Megjön a könyv? Kell az exnek ajándék? Jó lesz a lila blúz? Tényleg annyira picsa vagyok? Magamnak vegyek én ajándékot? Legyen húsleves is? Nem fázik a lábad? Naponta válaszoljam meg az irodai e-maileket? Te mindig ilyen buta voltál? Vagy csak érzéketlen? De mindig? Mindig is? Melyik karácsonyi filmet nézzük meg? Van karácsony Kevin nélkül? Méghogy nincs karácsony Kevin nélkül? Kinyílik a csomagtartóm? Sose tudtam fejben számolni? Elfelejtek csomagolópapírt venni? Ablakot is kell pucolni? Wc papír van otthon? Vajon? Gáz felmosó vödröt kérni a szomszédtól? Most akkor vegyek egy felmosó vödröt? Szívjak el még egy cigit? Írjak külön bevásárló listát az ünnepre? Felírtam a pattogatott kukoricát? Felírjam? Nooormááális? Menjünk korcsolyázni? Minden embert nehéz elveszíteni? Hova menjünk korcsolyázni? Hova menjünk? Korcsolyázni? Hallgassunk karácsonyi dalokat? Muszály minden díszt felaggatni? Hallgathatunk Kiscsillagot? Fehér karácsonyunk lesz? Hány óra? Másmilyen volt az én gyerekkoromban? Mióta is szoktam rá a káromkodásra? Ez ilyen hagyomány, vagy mi? Nagyanyáink idejében tényleg jobb volt? Bezzeg? Hova tettem a karácsonyfatalpat? Egybeírják? És ezt? Süssek kenyeret vagy vásároljak? Fürdés vagy zuhanyzás? Magosat, barnát vagy félbarnát? Eszel hozzá kenyeret? Kimehetek? De hova? Mit nem ééértesz? Van még kérdés? Ez most tényleg egy blogbejegyzés?  Ez most komoly? Abbahagynám végre? Mindig ilyen hülye voltam? Sült krumplit adhatok hozzá?

soha többé

Telik az idő. Onnan tudom, hogy megint itt a karácsony, a küszöbön. És a tavaly is ott volt, jaj, hogy emlékszem. És a kettő között – így-úgy, valahogy, mikor hogy – eltelt egy teljes esztendő. De most valahogy mégis csak a tavalyi karácsony tud eszembe jutni. Nem is az eszembe, a lelkembe. Kevés külső tényező maradt meg róla. Egyedül otthon, díszítem a fát, csomagolom az ajándékokat, rotyog a töltött káposzta. Ennyi. De bent… ott se tolongtak a tényezők. Egy, markáns. Szomorúság. Mélységes, tömör, végtelen, nyúlós. Se ki, se be, se előre, se hátra tőle. Közben azért ment az élet. Nem lendületből. Rutinból. De azért. És én nem, és nem, és sehogysem tudom elfogadni, hogy ez van. Pedig ez. Van. És már se lendületből, se rutinból, de a sarokba szorított lélek páni félelmében hajt(ogat)va: én nem, és nem, és azértsem. Soha többé ebben a durva kiszabott életben nem leszek még egyszer (sem!) annyira szomorú. Nincs az az Isten (fia). Tartozom magamnak ennyivel. Magamnak tartozom ennyivel. Azt akkor, és azóta sem tudom, konkrétan hogyan kell csinálni. Per pillanat – konkrétan – azt sem tudom, hol és mikor díszítek fenyőfát. (Milyen fát?) De meglesz. Lendületből. Vagy rutinból. Mindegy. De én oda vissza soha többé. De én oda előre se soha többé. Én. Soha. Többé.

Apropó: idén azt sem nem tudom, mi honnan kinek és hogyan fog a fa alá kerülni. Tudom viszont, mi nem. Minden egyéb részletkérdés.

(Válassz jelzőt magadnak) karácsonyt mindenkinek!

Elcsípett beszélgetés az angyallal

– Kedves angyal, idén karácsonyra nem kérek tőled mást, csak hogy visszatérjen a szemembe a fény, a tűz.

– Legyen. Mondta az angyal és betolt a kérő két szemébe egy-egy égő csillagszórót.