kinek-kinek a karácsony

Autózunk a lányommal. Hosszas, békés hallgatás után egyszerre veszünk levegőt és szólalunk meg:

Ez életem legboldogabb napja! – idézi egy rajzfilmből.

Fogalmam sincs, hol tartjuk a fejszét – idézem (fel) (egy) létformámat.

És autózunk tovább. Békésen.

A csalódás anatómiája

Úristen, ezt nem lehet megszokni. A keserűséget, a fájdalmat, a döbbenetet. A csalódást, bármilyen természetű legyen is az. Bármiben, bárkiben, beleértve magamat is. Nekem legalábbis nem megy. Mond(hat)ják az okosok, a brittudósok, az ezoterikusok, a sámánok, a barátok, és mantrázhatom magam magamnak is, hogy lehet rá készülni, rajta dolgozni, gyúrni rá, de nem megy, mit mit csináljak, ha nem megy. Ha lehetne se tanulok a magam hibáiból. Bővebben…

Jeff Buckley: Hallelujah

Ezt a feldolgozást, pont ezt. Hallgatom most és mindörökké. Ámen.

Annyi minden miatt! Ennek a dalnak az életemben már története van. És én azt most elmondom. Vigyázat, töredékes! Bővebben…

A tükör felelőssége

A tükröd hazudik. Nehogy elhidd, hogyha másnak láááát Ó, mekkora nagy kedvencem volt éveken át, megboldogult lánykoromban! Minden szava szívemet dobogtatta, hajamat lobogtatta, és hittem, ó, hittem, hogy az aki szép, az reggel is szép, amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy. Én nem mondom, az élet most is szép (ha éppen az), és én is tudok az lenni (ha éppen), de látom ám reggel – olykor – azt is, ha nem. Bölcsebb lettem (khm), racionálisabb, tapasztaltabb. Öregebb mindenképpen. A reggeli(s) széphez kell már a kávé, aztán meg a smink, ez van. Nem gond. (Hjaj, ha csak ennyi lenne a gond.) Nem erről leend itt szó. Hanem a tükörről. Egy reálisabb árfolyamon. Arról, hogy van-e a tükörnek felelőssége, és ha van, miért nincs. Bővebben…

Hahó, Öcsi!

A lányom ma megírta a levelet az angyalnak. Ez lett talán a legszebb levél, amit valaha olvastam.

És nekem (ma) olyan napom volt, hogy csak harminc másodpercet bírtam rászánni, míg lefotóztam.

Hát élet ez?

Igen.

hjaj, a nők…

Nem is volna semmi baj a női emancipációval -, sóhajtja a fiatal (férfi) kolléga -, ha hagynák a nők irányítani magukat.

Hát, hogy neki milyen igaza van…

Mert honnan is tudhatnánk, különben, mi nők, hogy a saját utunkon járunk, ha nem tévedtünk volna el annyiszor, – férfiak nyomán?