Mit vinnék magammal a túlvilágra

Most abba ne menjünk bele, hogy van-e túlvilág. És abba sem, hogy odajutok-e. Meg még abba se, hogy vihetek-e oda magammal bármit is. Csak hát annyira bele vagyok ragadva a saját tyúkszaros kis életembe, hogy az nekem premissza. Ebből tudok kiindulni, és amit ezen túlra elképzelek, az is csak ennek képére faragható. Ezért kérlek, legyetek most partnerek ebben, és tegyük fel együtt, hogy amennyiben van túlvilág, és én oda eljutok, vihetek magammal valamit. Tegyük fel azt is, hogy egyetlenegy valamit vihetek magammal. A magam életéből választhatnék valamit, bármit, (nyilván, hát honnan máshonnan választhatnék?) és azt megtarthatnám az örökkévalóságig, odaát. Játszhanánk azt, hogy lehet tippelni. De nem fogjuk. Magamból indulnék ki, és abból is fogok. Honnan is tudnátok tippelni, és úgyse találnátok el. Tegyünk még hozzá annyit, játékszabályként, hogy el kell tudnom vinni egyszeri elmenésem alkalmából, a két kezemmel, egyszerre. Ezt már csak kekeckedésből azért adom meg paraméterként, hogy ha netalán ti is kedvet kapnátok eljátszani a gondolattal, a saját pakkotokat illetően, akkor nektek (se) legyen könnyebb. Bővebben…

Jeff Buckley: Hallelujah

Ezt a feldolgozást, pont ezt. Hallgatom most és mindörökké. Ámen.

Annyi minden miatt! Ennek a dalnak az életemben már története van. És én azt most elmondom. Vigyázat, töredékes! Bővebben…

Egy jó érett görögdinnye

Ha megvágod, hasad. Csak éppen nem tudható, hol, merre és meddig. Belül finom, leves, édes, szereted, jó esetben. Szó se róla, megvágod, míg (még) remélsz. Majd hasad. Mint a lélek. Bővebben…

A tükör felelőssége

A tükröd hazudik. Nehogy elhidd, hogyha másnak láááát Ó, mekkora nagy kedvencem volt éveken át, megboldogult lánykoromban! Minden szava szívemet dobogtatta, hajamat lobogtatta, és hittem, ó, hittem, hogy az aki szép, az reggel is szép, amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy. Én nem mondom, az élet most is szép (ha éppen az), és én is tudok az lenni (ha éppen), de látom ám reggel – olykor – azt is, ha nem. Bölcsebb lettem (khm), racionálisabb, tapasztaltabb. Öregebb mindenképpen. A reggeli(s) széphez kell már a kávé, aztán meg a smink, ez van. Nem gond. (Hjaj, ha csak ennyi lenne a gond.) Nem erről leend itt szó. Hanem a tükörről. Egy reálisabb árfolyamon. Arról, hogy van-e a tükörnek felelőssége, és ha van, miért nincs. Bővebben…

amit a madridi reptéren még nem lehetett tudni…

… hogy mindaz, ami velem Peruban történt, az hogyan fog lecsapódni. 2017 nyarán kerek egy hónapot töltöttem Peruban, ebből bő két hetet Tarapoto mellett, az Oka Wasi központban, ahol többek között ayahuasca szertartásokon vettem részt. Az előzményekről itt, jelszóval védve. (A jelszó kérhető, akár kommentben is.) Akkor, ott, a madridi reptéren még csak azt tudtam, hogy bő fél óra múlva indul a gépem hazafelé, és a gépen lesz egy távoli ismerősöm is, akivel épp a madridi reptéren futottam össze, ugyanarra a gépre váltván jegyet. Tudta, de mondtam is, honnan jövök. Kérdezte, hogy  akkor most megváltozott-e az életem, és miben. Nem jöttem zavarba a kérdéstől. Gyanúsan nem jöttem zavarba. Kételkedtem. A kérdés relevanciájában, az élet megváltozásának lehetőségében. Az élet megváltozása – legjobb tudásom és eddigi tapasztalatom szerint, esetleg általában – nem így megy. Ámbár, az már ott és akkor is tudható volt, hogy perui utam meghaladta eddigi minden és legjobb tudásomat, tapasztalatomat, a világról és önmagamról egyaránt. (Eddigi) életem nagy utazása volt, külsőleg-belsőleg, és ez tudott volt a madridi reptéren is. Ha valami, hát ez tudott volt. Aztán lassan kitelik egy év, mióta haza- és visszarázódtam. Vajon? Az év kitelik, ebben nincs hiba. De vajon honnan hova rázódtam, mi az irány? És vajon mi tudható most, szinte egy évvel a madridi reptéren váltott udvarias pár szó után? Mert azért időközben történt egy s más, valójában folyt tovább az életem. És bármily meglepő, más lettem. Ugyanaz is vagyok, de más is. Nem tudom, odakintről mi látszik mindebből, de odabent teljes a bizonyosság, ma már tudom, … Bővebben…

csak mosolyogj bele a fiókba

Hogy mi is (az a) boldogság. Erre kérdezett rá minap valaki, akit nagyra értékelek. Ezért is szerettem volna neki válaszolni. Meg azért is, mert engem is foglalkoztat ám a kérdés. (Mert hát kit nem?) Meg tudom válaszolni. Az más kérdés, hogy bonyolult lesz a fejtegetés, esetleg irreleváns az eredmény, és talán a folyamat is fölösleges. Nem tudom megválaszolni, ugyanakkor. Nem hiszem, hogy valaha valaki is meg tudta volna válaszolni. Globálisan, örökérvényűen semmiképpen. Ki-ki a maga válaszára jutott, ha jutott. Hát lássuk akkor. Lássunk hozzá. Bővebben…

hogy valahol otthon legyünk benne

Nem mindegy. Ebben, ugye, egyet tudunk érteni. Én legalábbis maximálisan egyetértek, és ahogy az idő telik, egyre inkább. Az is valami. Magammal egyetérteni. És bár mennyi, de mennyi vetülete van a dolognak (sorolom is rögvest, ami megjárja a fejemet), mégis-mégis minden szálon elfuttatott gondolataim (ugyan)arra a magasztos következtetésre jutnak: nem mindegy. Bővebben…