Nem ők tehetnek róla

Benned van a hiba. Ahogyan benned van a boogie is. Meg a lehetőség. És az erőforrás. Mindened megvan. Akkor is, amikor úgy érzed, le vagy szakadva. Tőlük, hozzájuk képest, akik nem szenvednek, akiknek mindenük megvan, akik (nálad) boldogabbak, akiknek jobb a sor(s)uk, szebbek, jobbak. Pedig nem, nem jobbak. Csak jobban vannak. Nos, az viszont az ő érdemük. A te nyomorúságodról, ha éppen úgy van, arról nem ők tehetnek, Bővebben…

Pillangó

Első felvonás: a kávézó. Ilyen nevű. Az utca nevére már nem emlékeztél, de tudtad, hogy egyszer jártunk ott. Azt is, hogy csak egyszer jártunk ott. Azt nem kérdeztem, hogy emlékszel-e, melyik asztalnál ültünk. Meglehet, nem volt lényeges. Sem akkor, amikor ültünk, sem most, amikor emlékezünk. Ki, amire. Én arra, hogy akkor mondtam el: szeretlek. Úgy, ahogy addig soha senkinek / senkit. Már azelőtt is szerettelek, és utána is még meddig! Pedig voltak még szeretlekek. Előtte, utána. Is, is. De akkor egyszer. Hogy akkor tessék, itt vagyok, kimondtam, és kezdj vele(m) valamit. Kezdtél. Elköltöztél. Egy másik kontinensre.

Második felvonás: az effektus. Ilyen nevű. Az, hogy hova ütsz, és hol reped. Egy fotó a közösségi oldalon. Rólam. Egy hívás az óceánon túlról, s a múltból. Tőled. Mondod, hogy szerettél. Úgy, ahogy azelőtt s azóta se senkit. S hogy még most is. És akkor mondom magamnak, hogy tessék, itt van, kimondtad, és kezdjek vele(d) valamit. Kezdek. Maradok. Én igen. Ezen a kontinensen. Amin szépen lassan megtanultam úgy élni, hogy hiányzol. S ma már az se. Úgy látszik, az óceán torzít. Mert a kávézóból se arra emlékeztél, hogy adtam mindent mit adhattam, hogy szerettelek, hanem arra, hogy kértem. Pedig erről a kontinensről ma is úgy látszik, hogy én adtam. S te nem kérted. (A verset se, amit neked nyomtattam, de nem tartottad meg. A napokban került ismét a kezembe. Ott van az autómban, majdnem, ahol hagytad. Nem is tudtam róla, hogy ott van.) Azt mondod, hiányzom. És én elhiszem neked. Ez egy másik kontinens.

Majd én megmente(get)lek!

Én, a nő. Téged, a férfit. Az idők kezdete óta. Az idők végezetéig. Holtomiglan-holtodiglan. Javíthatatlanul. De hát kinek kell ez? Neked? Nekem. Örökké. Te nem tehetsz semmiről, te úgy vagy jó nekem, ahogy vagy, csakBővebben…

ne légy tartalékos

P.-nak

Ne haragudj, nem vettelek komolyan. De elkezdtél beszélni. Én meg hallgattam a története(i)det. És most nekem is beszélnem kell. Köszönöm, hogy megosztottad őket velem, egyébként. Én nem akartam beleszólni. Hiszen a tied. De így egy kicsit az enyéim is lettek. Hát innen van az, hogy gondolkodom róluk. (És hát nekem is vannak történeteim.) Kapcsolatokról, amelyek nem működtek. De valahogyan függve maradtunk rajtuk, bennük. Ettől nem jártak le. Ugyanettől már nem, még nem, és mégsem kapcsolatok. Terhek. Vannak, és nincsenek, egyszerre. Valamennyire vannak, pontosabban. És ez a valamennyire, ez nekünk nem elég. Nem találjuk a helyünket. Keresünk, csapongunk, kapkodunk ehhez is, ahhoz is, dolgokhoz is, emberekhez is, de nem jön a megnyugvás. Tovább, tovább, tovább. Nem úgy tovább, hogy valahová. Hanem mindig csak el valahonnan. Egyre űzöttebbek leszünk. És nem érkezünk meg sehová. Mert nincs hová. Így nincs. Ez menekülés, nem valahová tartás. Az pedig nem az a helyzet, ahol jók a látási viszonyok. Csak vágtatunk át mindenen és mindenkin. Oldalra sem, előre sem látunk. Csak az van, ami mögöttünk van. Érzékeljük, de tisztán látni azt sem tudjuk. Mert mi háttal neki, beleveszünk a semmibe. Tovább, tovább, tovább. Ha elég sokáig, elég messzire futottunk már, akkor talán van megállás. De akkor rendszerint már ki vagyunk fulladva. Akkor sem megérkezünk, csak abbahagyjuk a futást. Feladunk valamit. És lehet, hogy nem azt, amit kellene. Bővebben…

Szeretem, amikor megmondod nekem

Hogyan legyek humoros. Ne törődj vele, hogy már régóta nincs poén, ami neked szólna. A közös nevetés sem téma. Szintén azóta.

Hogyan ne maradjak pénz nélkül. Az én keresetemmel, az én kiadásaimmal. A te szempontodból. Ne törődj vele, hogy az nem szempont. Nekem.

Hogyan tartsam tisztán a lefolyót. Mert visszabugyog a lé. Ne törődj vele, hogy az én levem bugyog vissza. Az én otthonomba(n).

Hogyan legyek jó nő. Mit ne tegyek. Például ne hangoskodjak. (Elég) jó nő vagyok ahhoz, hogy ne legyen szükségem ilyen stratégiákra. Szerinted. Ne törődj azzal, hogy van tükröm.

Hogyan szervezzem meg egy napomat. Egy hetemet. Egy nyaramat. Egy életemet. Ne törődj a magadéval. Ha te a máséval törődsz, a tieddel is más fog?

Hogyan legyek barát. Másé. Ne törődj velem.

Te csak mondd bátran.

Mindezek híján csendben kellene maradnod.