… mert soha nem tudhatod, mibe torkollik – mondjuk – a csütörtök délutánod.
Mert járhatsz úgy például, hogy telefonon bejelentkezel a barátnődhöz, egy kis délutáni csevejre, a buszjegyedet is megveszed, majd mégis – valahogyan – az operában kötsz ki az életvitelszerűen külföldön tartózkodó távoli rokonoddal, ahol és akivel félrészegen megnézel egy egész, gyerekeknek szóló előadást. Vagy egész részegen egy fél*, gyerekeknek szóló előadást.
Utána edzésre azért még elmehetsz. De ne kuncogj, azért. Nem lesz(el) érthető. Még a barátnőd se fog(ja) érteni. S hiába, hogy az élet már csak ilyen. Mert mi van, ha csak a tied ilyen?
*ahol a gyerek az egész, az előadás a fél, indokolt esetben azonban a gyerek is fél(het)
függőágy 